Örvényes túra

2019. december 16., hétfő

Örvényes túra

Csodás kis Balaton-felvidéki településen járunk, Örvényesen. Érdemes a műemléki vízimalomtól indulni, le is tudunk mellette parkolni. Jelenleg zárva van, majd tavasszal nyit újra. Az 1800-ban épített hídon átkelünk, melynek kőfülkéjében Nepomuki Szent János, a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje őrzi az átkelésünket. Érintjük a gyönyörűen kialakított Pán-forrást, mely bár nem bevizsgált vizű, a környékbeliek és az átutazók egyik népszerű víznyerő helye. Sokan töltik meg itt kulacsukat, mielőtt továbbindulnak. A Pán-forrásból jövő karsztvíz, kiváló minőségű a helyiek szerint. A bővizű kút a templom feletti, 1984-ben felparcellázott és beépített régi tanítókertben ered. Itt lezárták, és innen vezették le először a templom alatt, a mai kúttól pár méterre kifolyóját. 2003-ban készült el a mai díszkút helyi kőből kirakva. A díszkúton a Pán-forrás felirat alatt egy igencsak ijesztő Pán-fejet találunk, ami alól folyik a víz. Utunk innen felkanyarodik a műemlék jellegű Szent Imre római katolikus templomhoz, melyet 1778-1783 között építtetett a tihanyi apátság. Előtte található a Hősök Parkja, ahol a világháborúkban hősi halált haltak emléktáblái láthatóak. A Templom utcán haladva veszünk be aztán az erdőbe, az elkerített golfpálya mellett.
Nincs turistaút, menjünk irányban az előzetesen behatárolt Séd-völgy felé. Érkeznek az egyre nagyobb és idősebb tölgyfák. Mindegyiknél megállunk megcsodálni a mohával borított fa-matuzsálemeket, kitűnnek a körülvevő cserjés bozótból. Itt egy golflabdát is találtam, valaki nagyot üthetett a pályáról, hogy idáig beszállt az erdőbe. Egy kisebb agancs is hevert az avarban, fotózás után helyén hagytam. Nemsokára elértem az Örvényesi-séd völgyét, háborítatlan természeti helyszín. Itt ugyanis nem vezet jelzett turistaút, de a viszonylag ritka aljnövényzet könnyű előrehaladást tesz lehetővé. Messze ellátni lomb és levél híján, így könnyen észrevehetjük a partoldal tetején tornyosuló sziklákat, a kis üreggel, az úgynevezett Róka-lyukkal együtt. Itt zöld mohás kőlefolyás is szépíti a helyet. A szikla tetejét pedig vastag, puha mohaszőnyeg fedi. Egyébként jellemző az egész völgyre, hogy a legtöbb tölgyfa matuzsálem nagyon látványos, mohával borított törzseik, ágaik elvarázsolják az embert. És az, hogy nem egy kijelölt turistaútról látjuk a bentebb levő természeti értékeket, hanem közvetlen a fák, sziklák között/alatt haladunk, azokat kerülgetjük - ez olyan érzést kelt bennünk, hogy eggyé olvadunk a természettel. Nem csupán szemlélők vagyunk, hanem benne vagyunk! Érezzük!
Egy keresztező útnál, melyen átfolyik a patak, megszűnik az eddigi völgy jelleg. Sűrű aljnövényzettel nőtt részeken megyünk tovább, majd ismét elérünk pár helyen mohás sziklákat, kanyargós patak mentén. Újabb sziklák bukkantak fel, amik felfedezésre vártam. Tetejükről, révén, hogy nincs lomb és levél, látni a pécselyi házakat már... Számtalan kisebb, érdekes formájú gombát is megfigyeltem, ezekről is készítettem fotókat. Az egyik telep még az ujjaimnál is kisebb volt... Kopár minden, így az élénkzöld mohás fatörzsek és kövek kontrasztosabban különülnek el a környezetben, erősebb rácsodálkozást nyújtva. A Sédet egészen a Pécsely alsó határáig követtem, két helyen kellett csak a mezőre kitérnem, az áthatolhatatlan növényzetet így kerültem ki, hogy megkerülvén a bozótot, újra a patakkal szemben, a patak mellett haladhassak felfelé. Nincs turistaút, lassú a tempó. Akadályok, tervezés a továbbjutásra, 3-4 helyen patakátkeléssel. Már majdnem elértem a Pécsely alatti, villanypásztorral határolt birtokot, amikor előttem megelevenedett az erdő. Egymás után álltak fel az addig a természetbe beleolvadó, az avarban pihenő szarvasok. Előbb egy, majd kettő és így tovább egy egész csorda. Hatalmasok voltak, egymás után indultak neki, hogy továbbálljanak. A széles, hatalmas agancsok törték, zúzták az ágakat, gallyakat, éppen ami elébük ért. A velem levő kutyának esélye sem volt még megközelíteni se őket. Átdobogtak a Séd patak felett és a magaslati pontok felé tűntek el, a sűrű erődbe.... Az egyik leglátványosabb élmény, mint ilyen, amit eddig láthattam. A birtoknál, elértem Pécsely alsó telkeit, azaz utam felénél jártam. Egészen eddig jelzetlen utakon, saját tervezéssel, a patak vonalát követve. Itt azonban felkanyarodtam a kék "L" jelzésre és az Öreg-hegy nyugati széles erdei útján, majd pincék mentén gyalogoltam vissza Örvényesre. Útközben láttam pár valóban szép műemlék jellegű pincét is, illetve egy útszéli keresztet, ami a térkép alapján a Weingartenkreuz nevet viseli. Innen már nagyon szépen látni a Balatont és a Tihanyi-félszigetet. Utam az örvényesi temetőnél, a felújított romtemplomnál ért véget, mely jelenleg ravatalozóként is működik. Megközelítőleg 8 km-es út volt, szép látnivalókkal, kalandos szakaszokkal. Aki nem szereti a vad, érintetlen természetben járni, annak nem ajánlom a helyet... De aki szeret letérni a turistaútról, szeretne olyan helyeken is kalandozni, ahol szinte alig jár ember, aki szereti a tekintélyes fa-matuzsálemeket, az élénkzöld mohával borított sziklákat, annak mindenképpen ajánlom ezt az Örvényes feletti patakvölgyet. KÉPEK a leírt útról, és a térkép (mely a Róka-lyuk szikla GPS pozícióját is feltünteti)

Az örvényesi vízimalomtól indulunk, átkelünk a hídon

Az 1800-ban épített hídon átkelünk, melynek kőfülkéjében Nepomuki Szent János, a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje őrzi az átkelésünket.