Bakonybél - Gerence- Odvaskő - Bakonyújvár túra

A túra az alábbi látványosságokat tartalmazza, az ismertetés után pedig az útvonal leírása.

A Bakony a Dunántúli-középhegység legkiterjedtebb vidéke. Legmagasabb csúcsait itt a Magas-Bakonyban, másnéven Öreg-Bakonyban találjuk. Legmagasabb csúcsa a Kőris-hegy, 709 méteres magassággal. A Bakony teljes terjedelme mintegy 4000 km2, leginkább jellemző erdeje a bükkös. Vízrajzi térképe meglehetősen színes: források, patakok, vízfolyások mélyen bevágódott völgyekben törnek át, izgalmas szurdoktúrákra van lehetőség (pl: Gerence-völgye, Cuha-völgy, Kerteskői-szurdok, Ördög-árok, Burok-völgy, Fehérkő-árok, Római-fürdő vízesése stb).

Bakonybél település hegycsúcsokkal körülvett kis medencében fekszik, kedvelt kiránduló és üdülőközpont. Szent István király 1018 táján monostort alapított, melyet a mai Vár-hegy tetején állott Bakonyújvárból fosztogattak. A település főbb látnivalói: Bakonyi Erdők Háza, Pannon Csillagda, Szent Mauríciusz Monostro, Borostyán-kút (Gellért püspök élt itt) a kápolnával és a Kálváriával.

Gerence-patak. A Marcal leghosszabb mellékvízfolyása a Bakonyban, 57 km hosszan kanyarog. Zirc mellől ered és Marcaltő mellett torkollik a Marcal folyóba.

Az egykori Gerencepuszta épületei csárdaként működtek. A híres gerencei csárdát szívesen látogatták a Bakony rettegett betyárai: Sobri Jóska, Milfajt Ferkó, Liliom Peti, Savanyú Jóska, Oroszlán Pali és a többiek. Jelenleg,mint Bakonyújvár Vendégház üzemel.

Odvaskő-barlang. A Bakony egyik legrégebben ismert, fokozottan védett barlangja. Hívják Betyár- vagy Gerence-barlangnak is. Szent István király bakonybéli alapítólevelében (1037) már szerepel, mint az apátságnak adományozott birtok egyik határköve. A belső üreg 30 m hosszú, 8-10 m széles és 3-4 m magas. 10 védett és fokozottan védett denevérfaj fordul itt elő, egyike a Bakony legforgalmasabb denevérnászhelyeinek. A bakonyi betyárok is kedvelték ezt a helyet, hiszen a völgyben közel volt a gerencei csárda.

Bakonyújvár, másnéven Podmaniczky-vár a XVI. században a Podmaniczky család rettegett erőssége volt.  „A hatalmaskodó, kincséhes Podmaniczkyak a Bakony elrejtett völgyében, a hegység egyedül járható útja torkolatánál erődvárat építettek, mely csakhamara messze földön hírhedt, félelmetes rablófészekké vált. Fosztogatásaikkal örökös rettegésben tartották a vidéket.” Végül királyi csapatok ostromolták és rombolták le a várat. Jelenleg a sáncokat találjuk csak a Vár-hegy 434 méter magas ormán.

A Tönkölös-hegy 515 méteres teteje alatt, Bakonybél irányában nyílik a Likas-kő. A 4 m széles,  2,5 m magas, 6 m hosszú barlangocska dolomitsziklában képződött, ásatás során csontok, eszközök, edények, nyílhegyek kerültek elő.

Útvonal leírása:
Bakonybélből, a Cseralja utcai parkolóból indulunk. Az úttesten átkelve, elsőnek a Gerence-patak völgyében csodálkoztunk rá a hatalmas erdőségre és a tengernyi, éppen virágzó medvehagymára (május közepén). A levegőben is hagymaillat terjengett, a csapás mellett pedig az éppen bővízű patak zubogott. Barátságos völgyben haladunk, jobboldalt a Gerence, balra pedig a hatalmas bükkfák. Jó 40 percet kacskaringózunk így, majd az Odvaskő-parkoló előtt kb 50 méterrel egy helyen, kötéllel megerősített szakasz vár ránk. Itt a mederben kellett továbbmenni 4-5 méteren, a kötélben kapaszkodva. (Ki lehet kerülni ezt a szakaszt, az erdőbe visz fel egy kisebb kerülőút). 
Az Odvaskő parkolónál, az úttesten átkelve, irány a Szarvad-árok. Szélesebb úton kanyargunk, majd az egyik kanyarnál balkéz felől jelzett, meredek lépcsősor visz fel az Odvaskő-barlanghoz. A Bakony egyik legrégebben ismert (1037-es iratokban szerepel) barlangja. Meredek , hiányos lépcsősor vezet fel, utunk ezen szakasza nem piknik, erősen dolgozik a láb, a tüdő, igazán "szívbarát" szakasz ez! A barlang szabadon látogatható, számtalan denevérfajnak ad helyet, de itt tanyáztak egykoron a betyárok is. Visszatérve a barlangtól (vissza le a meredek lépcsőn, ahonnan érkeztünk), a Bakonybéli Szarvad-árokban folytattuk utunkat. Sok-sok madár trillázása, az élénkzöld színek, hatalmas fák között igazi őserdei érzésben volt részünk. A fákról még csöpögött a víz, fokozva az érzést. A Tönkölös-hegyre hosszú, egyre erősebb emelkedővel érve, kereszteződésben jobbra folytatjuk utunkat. A hegytetőn kanyargunk kicsit, majd jobbra kitérünk:  Bakonyújvár, másnéven a Podmaniczky-vár romjait kutatjuk fel. Ez igazi rablófészek volt annak idején, a haramiák innen indultak portyázni, rettegésben tartva a vidéket. Utunk utolsó látványossága a Likas-kő, ez egy kisebb üreg az 515 méteres Tönkölös-hegyen, immáron Bakonybél felé lejtve...
A fő csapásról jelzett omega jel visz a barlanghoz.
Utolsó pihenő után innen tértünk vissza Bakonybélbe, 14 km után. Ez egy igazán élménydús, bakonyi kaland, ajánlom mindenkinek akár egyéniben is. A túrát a Cartographia "Bakony" turistakalauza alapján jártam be. (88.oldali térképmetszet)

KÉPEK

Bakonybélt Pápa irányába elhagyva, az úttest bal oldalán indulunk a Gerence-völgyében.

Majd bevesszük magunkat a természetbe....

Gerencepuszta,  jelenleg vendégház,de egykor a gerencei csárda volt a betyárok kedvelt helye:

Átkelés a Gerence-patakon...

Az Odvaskői-parkolónál, az úttesten átkelve, irány a Szarvad-árok....

Felfelé az OIdvaskő-barlanghoz:

Az Odvaskő-barlangnál:

Felfelé a Bakonybéli Szarvad-árokban, fel a Tönkölös-hegyre:

A Tönkölös-hegyről kitérünk Bakonyújvár sáncaihoz:

Bakonyújvár sáncainál:

És végül a Likas-kő, a Tönkölös-hegyről Bakonybél irányában, lefelé találjuk:

Visszaértünk a kiindulóhelyünkre, ahonnan a túránk indult. Ez a Cseralja utcai parkoló:

Adatok, térképmetszetek a túrához:

Kerteskői-szurdok

Bakonybélből, pontosan a Szent-kúttól indul az a 8,5 km-es kör, aminek része a Kerteskői-szurdok, a Bakony egyik vadregényes sziklaszorosa. Három jelzés vezet végig ezen az útvonalon, a képeken is látható, amiket időrendi, útvonal sorrendben tettem fel: A piros kereszt a Mária-út jelével, majd a zöld-sáv, utána a zöld háromszög, végül visszatérünk a piros-kereszt, Mária-út jelzésre. A Szent-kúttal szembe állva, annak bal oldalán vezet felfelé az út, rövid de meredek szakaszon indulunk. Felérve, tőlünk balra villanypásztorral elkerített rét, ottjártamkor lovak legelésztek éppen a kerítés mellett. Haladjunk végig a villanypásztor mentén, a míg elérünk egy murvás utat, amin átkelve, szemközti csapáson folytatjuk utunkat. Jobbra tartunk a következő elágazásnál, itt már a zöld jelzésen haladunk, jól láthatóan fel van festve a fákra a jel. Itt már hatalmas kőrisek alatt járunk, a gigantikus fák szinte az égig érnek felettünk. Némelyik kettétörve. A zöld jelzés hosszasan kanyarog szintben, majd lefelé, végül egy réten átérve beérünk a Gerence-patak mellé. Innen pár perc múlva már közvetlenül a patakmeder mellett találjuk magunkat, ez a Kerteskői-szurdok kezdete. Eleinte kisebb kövek között szétterült patak mentén haladunk, olykor kidőlt fákat kerülünk. Egyre vadregényesebbé válik a szoros, mígnem hatalmas sziklák meredeznek már felettünk. A zöld jelzés végigvezet a szurdokban, extra felszerelés nem kell a végigjárásához, de olykor csúszós kövek, sikamlós fatörzsek okoznak fejtörést a továbbhaladásnál. A szurdok rövid, de látványos, hirtelen érünk ki a sziklák közül. Én tettem egy kitérőt ezen a helyen. Átkeltem a patakon, a jobb oldalra és szemben a másik oldalon visszafelé felkanyarodtam a sziklák tetejére. Fakivágás nyomai mindenfelé, hatalmas ledöntött kőrisek szinte akadálypályaként feküdtek előttem, ezeket rádöntötték a turistacsapásra. Úgy kellett átvergődni ezen a szakaszon. Végül felküszködtem a sziklák tetejére, bár sokat nem láttam fentről. Találkoztam fent két hölggyel, ők szintén ott másztak-kúsztak fel a kidöntött fákon keresztül.... Viszont, lefelé a csapás egy csordogáló forrásban visz le, egy nyiladékszerű szorosban, két hatalmas sziklatömb között. Ez már élvezetesebb része volt utamnak, mikor leértem, ismét a Kerteskői-szurdokban találtam magam, kb a közepénél, így ismét bejártam a már előbb megtett részt. Mikor kiértem a szorosból, most már maradtam a jelzett úton, ami hamarosan a zöld háromszög jelzésre vezet rá. Ezt kell követni, felérünk egy rétre, vadászles mellett haladunk el. Követve a zöld háromszöget, átmegyünk a hatalmas réten, ívesen jobbra tartva már látjuk az autóutat is. Az úthoz közeledve, balra az erő szélén kell figyelni a már ismert piros-kereszt, Mária-út jelzést. Ez egy ösvény nyílásának két oldalára van festve, könnyen észrevehető. Ezen az úton már visszafelé tartunk, bár még egy érdekes szakasz van előttünk. Le és fel. Le és fel. Ez váltakozik vagy tízszer, mint valami hullámvasút. 5-10 méteres szintek le és fel, egymást váltva, kanyarogva, olykor dagonyán és csordogáló patakon áthaladva. Elérjük a murvás utat, azon átkelve ugyanarra a csapásra jutunk, amiről jöttünk: Már a villanypásztor mentén, a legelő lovak mellett haladunk visszafelé. 10-15 perc után érünk innen vissza a Szent-kúthoz, ez a kör egy kb 8,5 km-es körtúra volt. A KÉPEK a haladás irányát, időrendben követik.

A Szent-kút bal oldalán indul felfelé a csapás, innen indulunk el.

Ezen a jelen haladunk először...

A villanypásztorok mellett

Elérjük a murvás utat, azon átkelünk, szemben a csapás visz tovább be az erdőbe!

Itt a zöld jelzésre váltunk, ezt követjük a kőrisek között egészen a szurdokig,

Leértünk! Tisztáson áthaladva, ritkább erdőben, elérjük a Gerence-patakot.

A szurdok kezdete még szelíd terepen.

A zöld sávval jelzett út a szurdokon át vezet.

Elérjük a hatalmas sziklákat.

Ez a kitérőm volt, ami a másik oldalon felvezetett a sziklák tetejére, bár nem sokat látni lefelé.

Itt pedig visszatérek ebben a nyiladékban, le a Kerteskői-szurdokba. Csordogáló forráson vezet le a csapás, de nem lettem vizes, éppen hogy csak csordogált...

Visszanéztem felfelé.

Kiértem a szurdokból, itt már a zöld háromszögen vezet az út.

Kövessük a zöld háromszög jelzést.

Át a réten

Szemben már az autóút....Majdnem kiérünk, de aztán balra be a fák közé.

Vissza a piros-kereszt, Mária-út jelzésre

Kövessük a jelet. Le-föl hullámvasutazunk vagy tízszer....

Már közel a vége....innen jöttünk.

Visszaértünk a Szent-kúthoz és a Kálváriához.