A tihanyi Csúcs-hegy oldalában található a Tihany jelképévé vált őslevendulás. Egy európai hírű gyógyszervegyész, gyógynövény-szakértő, Bittera Gyula 1924-ben telepítette az első ültetvényt a Csúcs-hegy oldalában, az apátságtól bérelt mintegy 20 hektárnyi területre. Addig Magyarországon csak a középkori kolostorkertekből volt ismert a levendula, ez volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény-telepítés. A vetőmagot a híres párizsi magkereskedőtől, Vilmorintól rendelték meg (jelenleg a negyedik legnagyobb magkereskedő cég a világon). A palántákat Budakalászon nevelték elő. Az ültetés kiválóan sikerült, a növények szépen bokrosodtak, 1931-ben arattak először. Sikerét bizonyítja, hogy a Tihanyban aratott levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé. A tihanyi levendula sikerét az is jelzi, hogy még a tőzsdén is jegyezték. Bittera Gyula a sikereken felbuzdulva mintegy 100 hektárra növelte a telepítés nagyságát. A második világháború előtt keserűmandulát ültettek a levendulasorok közé, ezekből egypár öreg fa még ma is látható az ó-levendulásban.
Az 1950-es években aztán a levendulás egy részét beszántották, más része visszavadult. A jelentősen becserjésedett, beerdősödött öreg levendulást az 1990-es évek közepén kezdte ismét művelés alá vonni a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, s ezzel megmentették az utókor számára. Itt is érvényesül a mindent a szemnek, semmit a kéznek, ugyanis - nagyon helyesen- tilos ezen a területen levendulát szedni!
A levendula felhasználása sokrétű, illóolajok, illatosítók, szörpök, italok, szappanok, fürdősók készülnek belőle.
A fotók között térképet is mellékeltem, lilával besatírozva az Őslevendulás helyét. Megközelíthető legkönnyebben az Őrtorony kilátó felől: éppen alatta terül el, pár perces sétával le is tudunk ballagni. De a Belső-tó irányából is eljuthatunk, kicsit hosszabb , szőlők között kanyargó úton. A Nyereg-hegy és Csúcs-hegy között is találunk egy ösvényt, ami levisz a levendulaültetvény közé!
