Egyiptom helye az utazások történetében
Eredeti neve Kemet volt, mely fekete földet jelent. A Kemet kifejezés a birodalom szívét alkotó termékeny sávra, a Nílus-völgyre vonatkozott, az azt körülvevő sivatagnak Deseret, vagyis „Vörös Föld” volt a neve.Viszonylagos elszigeteltségének (nehezen áthatolható homoksivatagok, illetve tenger határolja) köszönhette hosszú fejlődését, i.e. 4. évezredtől a 2. évezredig, amikor aztán bekapcsolódott a Mediterraneumban zajló felgyorsult folyamatoknak. Sajátos kultúrája sok idegent vonzott. Akárcsak ma, az ókorban is komoly idegenforgalommal büszkélkedhetett. Az ókori világ hét csodája közül többet is Egyiptomban találhatunk. A hét csoda az ókori mediterrán világ legfontosabb, ismerni, megtekinteni érdemes látnivalóinak katalógusa volt.
Az egyiptomi világcsodák legismertebbike és a máig egyedüliként fennmaradt építményegyüttes az Óbirodalom korából származik, ez a Giza-i piramisok és a Szfinx (oroszlántestű és emberfejű lény szobra). A viszonylagos épségben ránk maradt négy és fél ezer éves (épültek: i.e. 26. században) építmények az ősi egyiptomi kultúra leggyakrabban ábrázolt szimbólumai. Az emberiség történetének egyik csúcsteljesítménye az egyik legnagyobb ókori építmény, a világ legnagyobb piramisa 147 méteres magasságával négyezer évig a világ legmagasabb épülete is volt egyben.
A nagy piramis az egyiptológia egyhangú álláspontja alapján az uralkodó temetkezési helyéül épült. A kiterjedt sírmezők és csatlakozó kultikus építmények a piramiskörzetet halotti várossá teszik.
Már az ókorban turisztikai attrakciónak számítottak a Memnon kolosszusok.
A Memnón-kolosszusok III. Amenhotep fáraó két hatalmas ülőszobra, melyek 3400 éve állnak a thébai nekropoliszban, a Nílus partján a mai Luxor városával átellenben. A két kolosszus eredetileg Amenhotep halotti templomának bejáratánál állt, mely az ókori Egyiptom legnagyobb temploma volt, de építése után nem egészen kétszáz évvel le kellett bontani, mert túl közel épült a Nílushoz, és a folyó évenkénti áradása helyrehozhatatlan kárt tett benne.
Az egyiptomi idegenforgalom fénykora i.e. 304-30-ra tehető. Ez a világtörténelem hellenisztikus időszaka, a keleti és görög kultúra és az etnikumok nagyfokú keveredése jellemző. Ebben az időszakban Alexandria városa számított a világ kulturális központjának. A multikulturális metropolisz igazi világváros volt, hasonló szerepet játszhatott az ókorban, mint manapság New York. A görögök, zsidók, babiloniak által lakott városrészekben élt a kor szellemi elitje. A város azonban nem csak az elitkultúra magasfokú koncentrációjának köszönhette idegenforgalmát. Nagy tömegeket vonzott a köznép körében is népszerű vigalmi negyed, Kanopus, mely mulatóiról , kocsmáiról és bordélyházairól volt híres.
A hét világcsoda közé sorolták az Alexandriai (Pharos-i) világítótornyot is.
A pharoszi vagy alexandriai világítótornyot (gyakran magyarosítva Fároszi világítótorony) az i. e. 3. században építtette I. Ptolemaiosz egyiptomi fáraó fővárosában, Alexandriában, Pharosz szigetén, mint a kikötőt jelző szimbólumot. Csak később alakították világítótoronnyá.
Magasságát nehéz megbecsülni, de biztos, hogy 100 méter fölé nyúlt; elképzelhető, hogy a 130 métert is elérte, ezzel a gízai nagy piramis és a Hafré-piramis után a világ harmadik legmagasabb épülete volt a korban. Szidóni Antipatrosz először még nem akarta a világ csodái közé sorolni, de másfél évvel a megépítése után végül hetedikként felvette a listára.
További fotók Egyiptomról
Források:
F.Katalin - Bevezetés a turizmusba
Internetes leírások
