A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szentbékkálla. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szentbékkálla. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. december 21., szombat

Fekete-hegy 11 km

Ez a közel 11 km-es kör az egyik legnagyobb élményt adó túra a Balaton-felvidéken.
Szentbékkálla határában álló fehér feszülettől, a Zátói-kereszttől indulunk. Kis kőhídon átkelünk, irány egyenesen, majd az elágazásnál jobbra tartunk a romok felé. Első célpontunk tehát a Töttöskáli-templom maradványa. A középkorban Töttöskál falu állt ezen a helyen, ahol most Szentbékkálla szőlősorai és présházai lakják be a hegyoldalt. A rom falai fel vannak támasztva, elkerülendő az összeomlásukat.
Bővebb leírást a balatoniromok oldalán találunk:
Töttöskáli templomrom

Innen, a szőlőhegyről nagyon szép tájkép fogad minket, a Tapolcai-medence irányába.
A templomromtól visszagyaloglunk a szőlősorok aljáig, majd az Öreghegyi-szőlők felé vesszük az irányt, ezt egy útmutató fa táblát követve érjük el. Újabb fehér kereszthez érünk, a Fatér-kereszt mellett folytassuk utunkat, egy nagyon szűk, cserjés ösvényen érünk feljebb. A kereszt mögött találhatjuk meg ezt a szűk cserjés ösvényt, azon haladjunk felfelé. Kisebb elkerített birkanyáj melletti fasoroknál érünk ki a csapásról. Innen kb 20-30 méterre felfele van egy szélesebb út, a forrást is itt találjuk. A tiszta vízű Öreghegyi-kút kőfülkéjében szivárog a forrásvíz, bátran ihatunk belőle. Az Öreghegy legfontosabb víznyerőhelye volt ez régebben! A kúttal szembeállva, balkéz irányába folytassuk utunkat, majd elágazásnál jobbra forduljunk, a hegy felé. Lassan elhagyjuk a pincéket, présházakat, érkezünk az úgynevezett Ölelőfához. Innen meredekebb, de rövid kaptatón, bazaltköves nyiladékon át jutunk fel a 363 méteren álló Eötvös Károly kilátóhoz. Előttünk a Káli-medence és a Tapolcai-medence, az egyik legszebb panorámakép innen tekinthető meg. Utunkat a tanúhegy köves peremén folytatjuk, majd az elágazásnál lefelé ereszkedünk egészen az első szőlőhegyi házig, de immáron Köveskált közelítve. Nemsokára elérjük a Nagy-Csere kút nevű szintén iható forrást. Ez a kút is kőfülkében található, bizonyítván a régi korok emberének, a források iránti megbecsülését. A tájkép innen már Hegyestű felé tekinthető meg. Utunk egyik legvadregényesebb szakaszához érünk, ez a Vaskapu-szoros. Előbb jelzett turistaúton haladunk a nyiladék mellett-felett, majd egy helyen leereszkedünk a szakadékba. Pár száz méteres, de látványos katlanban haladunk, az élményfaktor erősen növekszik! Újabb kutakat találunk, szinte már el sem akarjuk hinni, hogy ennyi forrás és kút található ezen a tanúhegyen. A Bojtárok-kútjából és a Boros Ádám-forrásból azonban nem tudtunk inni, egyik szárazabb volt mint a másik. A Vaskapu felső része beszűkül, kétoldalt réteges bazaltsziklák emelkednek. Milyen tökéletes a természet alkotó ereje! Precíz vonalak, párhuzamok mutatják a szikla különleges felépítését. Rácsodálkozunk: Ez vajon tényleg természet alkotása, vagy ősi emberi lenyomatok.... A Vaskapu-szorosból hirtelen érünk fel a Fekete-hegy fennsíkjára, ahol rögtön fogad is minket az első hegyi-tó. Több,mint egy tucat kisebb-nagyobb hegyi tavat találunk a tanúhegyen, ezek lefolyástalan tavak, amiknek elszivárgását a vízzáró alsó bazaltréteg akadályozza meg. A Fekete-hegy fennsíkján korzózunk tovább, bukkanókra fel és le. Újabb hegyi tavakat fedezünk fel, de betérünk az úgynevezett "Sziklagyepek" kicsi katlanjába is, melyet tekintélyesebb bazalttornyok vesznek körül. Szinte érzékeljük a megkövült lávát, mintha nemrég szilárdult volna meg ez a csodálatos forma. A Sziklagyepektől hamar elérjük az egyik nagyobb hegyi tavat: A Bika-tó jelenleg magasabb vízállással rendelkezik szerencsére. Utunk a tanúhegy nyugati fennsíkján folytatódik. Le-fel hullámzunk a prérin, majd ismét egy pazar kilátást nyújtó teraszra érünk. Innen újra megcsodáljuk a Tapolcai-medence tanúhegyeit. Nemsokára elérjük az Ördög-gátat, másnéven a Keleményes-kő sziklateraszát. Ez a hely az eddigi élményérzéseinket még tovább fokozza! Aki járt már itt, az tudja ezt nagyon jól! Meredek csapáson, kapaszkodva ereszkedünk le, fától-fáig óvatosan, míg nem elérjük az alattunk futó árkot. Innen már a enyhe lejtésű völgyet hamarosan elhagyva, érjük el az Öreghegyi-szőlőket, majd továbbhaladva Szentbékkállára gyaloglunk be. A Dózsa György utca szép házai, egyedi portái között kiérünk a faluból, ahol már vár minket a fehér útszéli kereszt, utunk kezdőpontja. A Balaton-felvidék egyik legnagyobb élményét adó túrája ez.
KÉPEK!

Szentbékkálla határában, a Zátói fehér kereszttől indulunk. Háttérben a kőhíd, elsőnek azon kelünk át.

A Töttöskáli templomrom felé tartva, érdemes visszafordulni. Nagyon szép kilátásban lesz részünk a szőlőhegyről.

Töttöskáli templom romja.


Az Öreghegyi-kút felé



A Fatér-kereszt, mögötte találjuk a szűk cserjés ösvényt:



Az Öreghegyi-kút forrásánál.




Felfelé a fekete-hegyen, az Eötvös Károly kilátóhoz.



Szépen látszanak a tapolcai-medence tanúhegyei a kilátó felső szintjéről.

A kilátótól a tanúhegy peremén haladunk, majd jobbra fordulva leereszkedünk az első pincéig.

A Nagy-Csere kútnál. Ez szintén friss, iható forrásvíz

Innen már Köveskál van közelebb, háttérben a Hegyestű.

Felfelé a Vaskapun. Előbb jelzett turistaúton, majd leereszkedünk a szorosba....

A Vaskapu-árok

Bojtárok-kútja


Ez a Boros Ádám-forrás, a kőfülke oldalán található régi kőlap felirata alapján. A térkép Juhászok-kútja néven tünteti fel.


A Vaskapu felső részéhez érünk. Réteges bazaltszikla húzódik kétoldalt.

Milyen tökéletes a természet alkotó ereje. Precíz vonalak, párhuzamok mutatják a szikla különleges felépítését.

Felértünk a Fekete-hegy fennsíkjára. Érkezünk az első hegyi-tóhoz.

Közel egy tucat kisebb-nagyobb hegyi tó található a Fekete-hegy fennsíkján. Ezek egy része időszakosan, szárazabb években  eltűnik


A sziklagyepeknél járunk, tekintélyesebb sziklatornyok sorakoznak a katlan körül.


A Bika-tó, az egyik nagyobb hegyi tó, most viszonylagos magas vízállással.


A Fekete-hegy fennsíkjáról is szép kilátás nyílik a tanúhegyek irányába.


Kilátás a Keleményes-kőről.




Érkezünk vissza Szentbékkállára...


Lefelé a Dózsa György utcán

Viszontlátásra! Túránk véget ért!


Útvonal nyomvonala Locus programmal rögzítve.

Útvonal, berajzolva nyilakkal az irányt is! Kék színű P a kiindulási helyünk, a Zátói-kereszt melletti parkolóhely.

2018. szeptember 28., péntek

Szentbékkálla - Fekete-hegy

A Káli-medence legszebb panorámája tárul elénk a Fekete-hegyen levő Eötvös Károly kilátóról. Balatonhenye felől már megjártam a Fekete-hegy azon részét, ezért most a szentbékkállai részt fedeztem fel. Autót az Öreghegyi-szőlőknél tettem le, és az erdő alatti pincesorról indultam fel. Eleinte szintben haladtam, aztán az úgynevezett "Ölelő-fa" után felkanyarodva erősebb emelkedő kezdődött. Mintha valami vízmosásban, nyiladékban kaptatnánk fel, ahol bazaltfolyás is dúsítja a járandó utat.... Kidőlt fák, romos kőfalak mentén érünk fel a Fekete-hegyre, a jelzett úton már csak pár perc a kilátó. Az Országos Kék Túra szakaszán járunk, részletes ismertető táblák is tájékoztatnak fent a Kék Körről és a Kék Túráról. Az Eötvös kilátóról pazar panoráma tárul elénk, főleg a tanúhegyek kontúrjait ismerjük fel... Miután kinézelődtem magam, továbbindultam a fennsíkon. Ugyanis a 369 méteres tetőn rétek, tavak, mocsarak találhatók, egészen változatos megjelenésükben. A már említett balatonhenyei irányt most mellőztem, maradtam a szentbékkállai területen. Előbb a Bonta-tó mocsaras, nádas területét kerültem meg.  A Természet Világa honlap részletesen ír a tavakról, idézem:
"
Aligha vitatható, hogy ez az egyébként üde zöld - legelőrétjeivel, tölgyeseivel, szőlőivel és kiterjedt, 350 m átlagmagasságú fennsíkjával büszkélkedő - Balaton- felvidéki tanúhegy a rajta terpeszkedő feketéllő bazaltról kapta a nevét. A Kab- hegy után a Dunántúlon ez viseli a legnagyobb kiterjedésű bazalttakarót. (Persze, csak akkor, ha a tényeknek megfelelően a Monostorapáti - Kapolcs közötti Boncsos- hegy területét vele egybe tartozónak tekintjük.) A kőzetvizsgálat kiderítette, hogy a bazaltláva- ömlések "nem régen" - mintegy 2,6 millió éve történtek. A Fekete- hegy bazaltja azonban leginkább csak a peremek meredek letörésein, meg az abba bevágódott mély eróziós árkokban látszik. Letöréshez hasonló, ám valamivel szelídebben lejtő, teknőszerű mélyedéseket körülvevő bazaltperemek azonban magán a fennsíkon is szemünk elé kerülhetnek. Ezekben a mélyedésekben találhatók a Fekete- hegy lefolyástalan "tavai". Véletlenül sem krátertavak azonban, még kevésbé tengerszemek, amint azt az idegenforgalmi kiadványok tévesen írják róluk! Miattuk még 33 fokos hőségben is érdemes vállalni a fennsíkra való felkapaszkodást. De nem ám az ígéretesnek tűnő fürdőzés lehetőségének kilátásba helyezése okán! Mert a Fekete- hegy tavaiban jelenleg még annyi víz sincs, amennyiben néhány békaporonty tisztességesen felnevelkedhetnék. De ne szaladjunk előre: fedezzük fel a hegy kínálta látnivalókat egy kiadós túra kevésbé sietős szemlélődő tempójával.
Hogyan keletkeznek a tavak? A puha, esetenként karsztos- üreges kőzetfelszínekre egykor ki- kiömlő bazalt súlya alatt kerek vagy ovális süllyedékek keletkeztek. Ezeket lassacskán kitöltötte a csapadékvíz: tavakká alakultak át. Olyan, mára már kiszáradt tó is akad, amelyet az elfolyni nem tudó bazaltláva torlasza idézett elő. A tavak egyikét pedig a hátravágódó eróziós völgy megcsapolta. Az élővilág betelepedési folyamatát ugyan nem ismerjük, de biztosra vehető, hogy még a halak és más vízhez kötődő szervezetek is természetes úton, pete vagy lárvaállapotban, vízimadarakhoz tapadva érkeztek meg éltető közegükbe. A tó- állapot még két évszázada is kifogástalanul fennállott. Ezt bizonyítják azok a levéltári adatok, amelyek a Fekete- hegyi halászat rendjét, jogi összefüggéseit szabályozták. A tó- sors azonban, a feltöltődési szukcesszió mindegyiküket elérte. Hosszabb ideig láptavakként, napjainkban pedig egyre inkább kiszáradó, elmocsarasodó tómaradványként tartjuk számon őket. A tavak elnevezésében meglehetős káosz uralkodik: a helybeliek szerint a Bika- tó, Bonta, Nagybokros és Kisbokros, valamint a Pincés- tó és a Páros Dolina a megfelelő nevek. A térképek azonban tudnak Barkás- tóról és Monostori- tóról is (a névátfedések előttem ismeretlenek). Nem is beszélve a Kapolcs feletti további tavakról. Jelenleg a Henyéhez legközelebb eső Monostori- tó a legnagyobb: 5 kh kiterjedésű. Az öregek emlékezete szerint néhány emberöltővel ezelőtt még kárászokat foghattak benne. A tavak manapság vadkacsázó helyként inkább a vadászok érdeklődési körébe tartoznak, ha ugyan azt a terület gazdája, a Balaton- felvidék Nemzeti Park megengedi nekik. Sokkal inkább szentélynek tartják e tómaradványokat az ökológusok és botanikusok. Mint amiképpen szinte az egész hegyi környezet is, legalább is annak háborítatlan részeit."
A Bonta-tó után, fenyves részen átvágva,  kiértem egy kilátópontra, ismét a tanúhegyek tárultak elém. Innen továbbmentem a füves réten keresztül (csapást olykor keresni kell...), be a fák közé. Hirtelen a Keleményes-kőnél találtam magam. Azaz a tetején, mint valami teraszon állna az ember és alattunk a szédítő mélység! Szemközt a másik domb, lenn a házak, birtokok.... Már ezért is érdemes feljönni ide, nem mindennapi helyen nézelődhetünk. Végül leereszkedtem az alattam levő szurdokba, szó szerint kapaszkodva, mert erősen lejtős csapáson vezet az út. Bazaltfolyáson, nyiladék mellett, csordogáló patak mentén értem vissza a községbe, az Öreghegyi-szőlők mellé. Ez az út rövid, mindössze 4 km, 2 óra alatt bejárható. Ám azt elmondom, hogy nagyon változatos úton haladtam, minden métere más és más, remek választás lehet ez mindenki számára!



Innen indulunk. Ide érünk vissza.  Szemben, balra kanyarodunk fel!











Eötvös Károly kilátó










A Bonta-tó