Végre ki tudtam próbálni a Via Ferrarata sportot. Az időjárást nézve foglaltam időpontot a 10:00-kor kezdődő túrára, ugyanis 30 fok és felett már pusztul az ember az ilyen nehezebb igénybevétel során. A cseszneki Kőmosó-szurdokban építették ki hazánk egyik legkorábbi mászó pályáit. A lényeg: A sziklákon végig drótkötélpálya van kiépítve, annak segítségével, és a biztonsági felszerelés csatlakoztatásával jutunk végig rajta. Itt Cseszneken 5 különböző nehézségű fokozatú útvonal épült, melyeket az ABC nagy betűivel jelöltek. A túrát egy 8 éve sziklát mászó srác vezette, aki először a technikai felszerelés helyes felvételét mutatta meg, majd ismertette a haladás (mászás) tudnivalóit, szabályait. Rajtam kívül még három tinédzser érkezett. Az első útvonal a kezdőknek ajánlott "Futrinka ucca", ahol a túravezetőnk ment elöl, középen a három fiatal, s végül zártam a sort. Nem a fizikai részétől tartottam, hanem arra voltam kíváncsi, hogy lesz-e tériszonyom, vagy félelem érzet a sziklákon. De hamar kiderült, hogy szerencsére semmi ilyen nem tört rám, kimondottan tetszett ez az első, kezdő pálya. A fal tetejéről csodás kilátás nyílott a cseszneki várra. Mászótechnika nem nagyon volt, kézzel-lábbal haladtunk, azt már előzetesen elmondta a túravezető, hogy ahol lehet állni, ott pihenjünk, mert a karunk, a kar ereje hamar fárad! Mire felértünk a Futrinka ucca tetejére, már tudtam, hogy ez nagyon jó sport, egyből megszerettem.
Az első pálya (előző posztomban ismertettem) végén, miután lejöttünk a Kőmosó-hegyről, a fiataloknak elég volt ennyi is. Ügyesek voltak, kipróbálták. Én viszont mentem a második , majd a harmadik nehézségű útra is. A második pálya, "C" (Nehéz), az Ostromlók útja nevet kapta. Sziklás gerincen, helyenként oldalazva, több helyen erőből kapaszkodva érünk fel a cseszneki vár tövéig. Mivel nekem nincs még technikám, így erőből oldottam meg több rövidebb átjutást- itt jól jött az, hogy rendszeresen húzódzkodom. A túravezető mondta is, hogy "mehetünk ám lassabban is, nem kell ilyen gyorsan menni" Persze, a kritikus szakaszok után mindig volt 1-1 lépésnyi pihenő. Ott 1-1 percre megálltunk fújni, bár a póló már átizzadt rendesen. Olykor a szemembe folyt a víz, ilyenkor megálltam törölni. A harmadik út, a "D" (nehéz / nagyon nehéz) jelű, Várpanoráma út következett. Kicsit gondolkodtam előtte, hogy menjünk-e, a túravezető ajánlása alapján: "Ha maradt még kedv és energia, akkor mehetünk. Az utóbbi a fontosabb!" Jó, menjünk. És valóban, ez volt a legnehezebb a három via ferrata közül. Az út során többször szinte csak a kar erejéből lehetett továbbjutni, aki nincs edzésben, az már ne jöjjön fel ide. Egy helyen egy kis gyufásdoboznyi helyen állva gondolkoztam a továbbjutáson: egy kézzel kapaszkodva a drótkötélen, másikkal a hevedert csatlakoztattam a biztosítópont fölé. Éreztem már, hogy fogy az erő, mögöttem volt két pálya, és hát elsőnek merültem bele ebbe a sportba... Túravezetőm fölöttem, fotózott: " Na, kérek egy őszinte mosolyt" ….miközben a lábujjaim voltak már csak a kiszögellésen
Végül
erőből felhúztam magam, és felértem a függőleges falon. Csodás kép tárult elénk
(első fotót nézzétek!), a cseszneki vár és az alatta húzódó sziklák képében!
Megérte, örültem, ez a pálya is kész! Kezem kissé elgyengült, holnap tuti a
brutális izomláz testszerte. Még 2 további pálya van itt a Kőmosó-szurdokban,
de azok "E" és "F" jelzésű, extrém és szuper extrém, csak
gyakorlott mászóknak ajánlott, ahol nincs lehetőség az útközbeni pihenésre!
Ahhoz még sokat kell gyakorolni, a túravezető ajánlása alapján, ha már többször
végigmentem a B-C-D utakon, és hibátlanul , fáradás nélkül megy, akkor lehet
azokat megpróbálni. Szuper élmény volt
ADATOK, INFORMÁCIÓK:
