A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cikk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cikk. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 30., szombat

Váratlan események túra alatt

Többen kerültünk már kritikus, váratlan helyzetbe kirándulásaink során. Egyik pillanatban még szépen jártuk az erdőt-mezőt, majd olyan dolgok következtek, amire nem számítottunk. Megtörtént esetek a magyarországi kirándulások alatt.

"Téli, sáros túra végén már Komló határában jártam, bottal, dinamikusan haladva egy völgytalpi úton, amikor a szó szoros értelmében beleszaladtam egy dögöt evő, nagytestű, kuvaszféle csapzott kóbor kutyába. Azonnal felém fordult, beterpesztett, ínyt felhúzva vicsorgott, a morgásból ítélve támadásnak vette az érkezésem. Tudom, esélyem kevés, de óvatosan kivettem a tokból a Gerber Gatort, és közben szép csendesen elmondtam a kutyának, mi a szándékom. Valahogy így: ide figyelj pajtás, én most szépen elhaladok melletted, nem bántalak, te sem bántasz, mindenki teszi a dolgát. A terep miatt esély sem volt a kikerülésre, a menekülésre. Láthatóan meglepődött, megnyugodott. Amikor csökkent a feszültség, lassú de határozott léptekkel elmentem mellette 1.5 m-re. Amíg látott, vérben forgó szemekkel figyelt, de nem mozdult. Hát így volt, pulzus, vérnyomás az egekben, de a vége jó lett."   
László


"
2014 augusztusában a Házréti horgásztavat terveztük megkerülni a párommal. Napos időt jósoltak de mégis hirtelen jött egy hatalmas vihar. Egy kukorica föld szélén kapott el minket. Több kilométerre voltunk minden helytől ami védelmet adhatott volna. Iszonyatos szélvihar volt és ömlő eső villámlással. Mi voltunk a legmagasabb pont közel s távol. Esőkabát sem volt nálunk, megkapaszkodni sem tudtunk csak egymásba hogy ne döntsön fel a szél. Lefeküdni sem tudtunk a földre a villámok ellen mert annyira agyagos volt meg sáros, hogy süllyedtünk bele alig bírtunk haladni. Bőrig áztunk. Nekem halálfélelmem és remegett a lábam amíg nem jutottunk el az első buszmegállóig. De ez sem volt egyszerű Valahogy kivergődtünk az autóútra de az egy olyan kis hídon vezetett át ahol egy szakaszon kanyar miatt nem láttak volna minket az autók így vissza kellett mennünk a kukoricaföldre és végül még egy kisebb patakon is át kellett gázolnunk combközépig mártózva a vízbe. Csoda, hogy felengedtek minket a buszra ahogy kinéztünk.

Meg egy olyan eset is volt ugyan ezen a nyáron a Nagykevély alatti réten, hogy felmásztam egy magaslesre, hogy csináljak pár fotót és csak akkor vettem észre, hogy egy hatalmas darázsfészek van rajta mikor már csak 20cm re volt az arcomtól rengeteg röpködő darázzsal. Szerencsére nem estek nekem, gyorsan le tudtam mászni de ijesztő élmény volt. Főleg, hogy egyedül voltam és kihalt volt a környék." 
Sári

"2017, augusztus 15-én történt az eset, amikor az unokatestvéremmel ketten a Tatabányát határoló Gerecse-hegység egyik sziklaperemét másztuk meg. Nem volt túl magasan, nagyjából 100 méter magasan lehetett ezen része a hegységnek. Az elmúlt évben épült egy hegymászó pálya erre a részre, így fiatalok lévén gondoltuk ezen keresztül jövünk le, a huzagolt drótkötél segítségével. Azt le kell szögezni, hogy semmilyen karabiner, illetve rögzítő kötél nem állt rendelkezésünkre és hegymászó tapasztalatoknak is híján voltunk. Eleinte egészen izgalmas, mondhatni barátságos szakaszon haladtunk, ám nagyjából 20-30 méter megtétele után egy meredek sziklafalhoz érkeztünk. A függőleges falon a kötélen és a néhány méternyi távolsággal elhelyezett kis lábtámaszokon kívül semmire nem támaszkodhattunk, csakis a saját ügyességünkre. Mivel már nem volt sok hátra, így úgy döntöttünk, hogy felesleges lenne visszafordulni, mert több időt vett volna igénybe, mint megkockáztatni a veszélyesebb utat, hiszen nem akartunk sötétben az erdőn keresztül lejutni. A fényképeken is jól látszik, hogy csupán a fizikumunk védett meg minket, hiszen semmilyen védőfelszerelést nem viselünk. Az embert halálfélelem önti el, mikor maga alá néz és 10-15 méter szakadékot lát, mindenhol sziklával. Az agyunk pörgött, hogyan oldhatnánk meg legkockázatmentesebben. Felmerült, hogy átmászunk egy fára és arról ereszkedünk le, de kötél, amibe kapaszkodtunk, túl magasan volt a fák csúcsához képest. Mély lelki és testi kapcsolat, az idegek összpontosítása kellett ahhoz, hogy néhány helyen teljesen kinyújtott karokkal el kell ereszkedni a sziklafaltól és úgy botorkálni sima talpú sportcipőben a csúszós sziklafelületen egyik fém pöcöktől a másikig. Remegő és izzadó kezekkel kapaszkodtunk az életünkért, hiszen, ha a kötél kicsúszik a kezünkből, 15 méter szabadesés vár ránk valószínűleg egy darab sziklára. Ezen a nagyjából 15-20 méteres szakaszon nagy nehezen túljutva sikerült a talajra ereszkednünk és megpihentünk. Hatalmas kő esett le a szívünkről, hiszen nem kell mondanom, mennyire életveszélyes volt, amit csináltunk. Mindenkit óva intenék az ilyesfajta sziklamászástól, hiszen nagyon izgalmasnak, egyszerűnek tűnik, de valójában életveszélyes. A mi esetünkben nem került be az a tényező, hogy a legtöbb mészkőhegység sziklája akár a legkisebb nyomás gyakorlásra is omlik, így hatványozottan vigyázni kell. Mindenki tanuljon a mi hibánkból, hiszen a sziklamászás veszélyei nekünk ott váltak valósággá."
Milán
 VIDEÓ és KÉPEK az esetről:




Kinnrekedve a sziklán, mindenféle segítség nélkül..

Alatta a mélység, csak a saját testi és szellemi erejére hagyatkozva...

 

2017. szeptember 19., kedd

Az Alapok - Felszerelés, Túlélőcsomag, Általános vészhelyzet

Már az első túránkra is tudatosan szedjük össze azokat a legfontosabb felszereléseket, amikre szükségünk lesz illetve szükségünk lehet vész esetén. Persze senki nem azért indul útnak, hogy lábát törje vagy leessen egy meredek helyről, de a természet erejét TILOS alábecsülni még egy erdei séta során is!

Legtöbb esetben  kilométerekre vagyunk a településektől, olyan helyeken túrázunk, ahová baj esetén idővel érkezhet csak meg a segítség. Ez a terep körülményeiből egyenesen következik. De ne ijedjünk meg a természettől, hanem inkább ismerjük meg azt! Ezért is gyűjtöttem össze ismételten szakirodalomból és tapasztalatokból ezen gondolatokat, hogy minden kezdő túrázónak segítséget és hasznavehető tanácsokat nyújtsak. Mivel kalandra készülünk, számolni kell a veszélyekkel és azok elhárításának lehetőségével!
A felszerelés összeállításakor szinte lehetetlen mindent magunkkal vinni gyalogosan, ezért célszerűen csak a legfontosabb dolgokat tegyük a hátizsákunkba. Az éghajlat, az évszak, az időjárás és a terep egyaránt segítségünkre van abban, hogy mit kell, mit célszerű magunkkal vinni.


A ruházat megválasztása igencsak fontos. A ruházat önmagában nem fűt, mindössze a testünk által kibocsátott hőt tartja meg. Itt nálunk a mérsékelt égövben inkább az eső, a szél és téli időben a hideg a legnagyobb ellenségünk, ezért ruházatunk kulcsa a réteges öltözködés. Legyen nálunk egy pulóverrel több, mert ha nem kell használni, akkor a derekunkra tudjuk kötni, ha viszont kell akkor nagyon jó ha van! Több esetben a terep váltakozása alatt hol hidegebb , hol melegebb van!
Meleg éghajlaton a meleg ruhák viselése túlhevüléshez vezet ezért mozgás közben minél kevesebb ruha legyen rajtunk.
A ruházatnak védelmet kell nyújtania és megfelelő méretűnek kell lennie, különben csak akadályoz minket.
Túraruhánk legyen világos, esetleg piros vagy narancssárga, hogy messziről is jól lássanak minket, ha bajba kerülünk, távolról észrevegyenek, megtaláljanak.


A lábbeli kulcsfontosságú! Az új túrabakancsot folyamatosan törjük  be! Túránk előtt két héttel már járjunk benne folyamatosan kisebb távokat, ne a kiránduláson viseljük először. Senki nem akar sajgó bokával, feltört sarokkal bicegni! A túracipő (és általánosságban a lábbeli) az,amire nem sajnálhatjuk a pénzt!


Hátizsákunk legyen erős,de kényelmes is. Több rekeszű, oldalt italtartóval legyen ellátva, ha tehetjük, deréköveset válasszunk, ezzel könnyítve a testünkre nehezedő terhelést. Ezt is, mint minden más felszerelést a pénztárcánkhoz mérten válasszuk meg, amennyiben tehetjük, egyértelműen a jobb, erősebb és kényelmesebb hátizsákot vegyük meg!
A hátizsákba való bepakoláskor úgy rendezzük el a holminkat, hogy tudjuk mit hová tettünk és a legelőször szükségessé váló dolgok kerüljenek felülre. Víz, elsősegélycsomag, kés rögtön hozzáférhető legyen.


GPS, mobiltelefon. Jószerint ezeket ma már mindenki magával viszi, és a mostani mobiltelefonokra letölthető offline (mobilhálózat nélküli) térképek segítségével szinte lehetetlenség eltévedni. Gyakoroljuk ezek használatát, de ne elsődlegesen ezekkel haladjunk, hanem hagyatkozzunk a tájra, turistajelzésekre.  Ne hagyjuk elveszni tájékozódási képességeinket, a technikát csak bizonytalan helyzetben vagy megerősítésként használjuk! Mobiltelefonhoz érdemes magunkkal vinni hordozható pótakkumulátort.
Adott helyet részletesen ábrázoló térkép, ismételten azért, ha a technika csődöt mondana!

Kés. Mindig legyen nálunk, hiszen sokoldalúan hasznát vehetjük. Érdemes jobb minőségűt venni, és mindig tartsuk tisztán,élesen és könnyen hozzáférhető helyen. Az ilyen filmekben látható, vagy reklámoldalakon hirdetett üreges markolatú (amibe dolgokat pakolnánk) "Rambo" késeket felejtsük el, mert ezek üreges markolata gyakran silány minőségű és könnyen eltörik. Markolat nélkül meg mit sem ér a késünk. A legjobb markolat fából van, tenyerünk izzadása esetén sem csúszik! 


Túlélőcsomag. Egy kisebb fémdobozban tárolhatjuk az alapvető dolgokat. Maradék helyet vattával tömjük ki, így nem zörög a dobozunk és a vattának tűzgyújtásnál is hasznát vehetjük. Ezekre jobb esetben nem lesz szükségünk, de kis helyen elférnek és ha baj van,akkor hasznát tudjuk venni. Tehát túlélőcsomagunk a következőket tartalmazza:
Gyufa-Kapható vízálló gyufa is, amit bárhol meggyújthatunk. Egyszerre csak egy gyufát vegyünk ki a dobozból, a dobozt zárjuk vissza aztán.
Gyertya- Tűzgyújtáshoz, világításhoz kiváló
Nagyítóüveg-Közvetlen napfénysegítségével tüzet gyújthatunk vele, de megkereshetjük a csípések és szilánkok helyét is
Tű és cérna- Legyen egy nagyobb lyukú tű is, a cérna legyen erős és tekerjük rá a tűkre.
Iránytű-Ha elromlik a GPS és más technika
Orvosi felszerelés,ennek kerítsünk külön kis dobozt. Tartalmazzon: fájdalomcsillapító gyógyszereket, sebtapaszokat, Orvosi szikét vagy pengét, sebösszehúzó tapaszt, fertőtlenítő folyadékot (pl: Betadin), kullancs csipeszt, 2 db óvszert (1 óvszer közel 1 liter víz tárolására alkalmas)
Jelzőtükör és síp. Tükörrel nagy távolságban tudunk villogtatni (napfény esetén), síppal pedig messziről meghallják és meghatározzák helyünket. 


Ételt és italt a megfelelő mennyiségben vigyünk magunkkal, a túra körülményeihez igazítva. Előre elkészített szendvicsek, energiaszeletek, teapor, vitamin és ásványi anyag kapszula,por...
Papírzsebkendő, 1 tekercs wc papír (tűzgyújtásra is használható)
A fent felsorolt dolgok: GPS, kés, túlélőcsomag, élelmiszer és víz elférnek egy kisebb hátizsákban is, fél napos túrákhoz maximálisan elegendőek. 


2 db, egyenként 3-4 méter középvastag kötél, öklömnyi méretre össze lehet tekerni. Bárhol szorult helyzetben tudunk vele rögzíteni,akár magunkat is! Nekem már volt rá szükségem!


Amennyiben hosszú, egész napos (reggeltől akár egészen sötétedésig tartó) túrára készülünk, vagy több napos útra, akkor már nagyobb hátizsákra lesz szükségünk.
Ezen esetben már több dolgot célszerű magunkkal vinni, ha nem is kell mindent használni, jó ha nálunk van! Ilyen például a kis evőcsésze, katonai "kanálgép" (konzervnyitós késmarkolatban levő kanál, villa) tüzelőanyag (tüzelőkocka), elemlámpa (kis méretű, az elemeket fordítva tegyük bele, mert ha véletlen bekapcsolódna akkor sem merül le). Sátrat vagy hálózsákot csak tudatosan vigyünk magunkkal, azaz ha tudjuk, hogy kinn fogunk éjszakázni a szabadban!

Pár mondat, általános vészhelyzet esetére,amennyiben egyedül indulnánk útnak.
Hazai tájakon nincs olyan óriási távolság lakott terület nélkül, de itt is el lehet tévedni. Az emberi test három napig képes víz, három hétig élelem nélkül élni, ez idő alatt jó arányban reménykedhetünk abban,hogy valaki ránk talál, vagy mi bukkanunk mielőtt lakott településre. Addig azonban a következőkre kell számítani ilyen esetben:félelem és kétségbeesés, sérülés, hideg, vagy forróság, szomjúság és éhség, alváshiány. Ezeken felül kell kerekedni vészhelyzet esetén, s mint említettem, Magyarországon nincsenek akkora távolságok, hogy ne találjanak meg minket 1-2 napon belül. Egy egészséges, fizikálisan erős személy sok mindent kibír. Nem az élelemhiány lesz az elsődleges ellenségünk pár napig, hanem a szél, az eső és a hideg (kivéve a három nyári hónapot)  A kihűlés veszélye sokkal nagyobb,mintsem nem eszünk 2 napig! Ezért is fontos, hogy mindig legyen nálunk tűzgyújtó eszköz, akár éjszakai tűzgyújtásra is! Síp, elemlámpa, tűzgyújtó és víz. Ezek a zsebben, és adjuk a jelzéseket,míg meg nem találnak.
Vihar, hideg szél és eső esetén pedig annak elálltáig egy menedéket keresni, ahol kicsi az esélye, hogy kihűlünk. Ha élelmünk elfogyott, 1-1 tartalékszelet csoki pedig nagyon segít ezekben az órákban. Szakirodalom írja, hogy csak abban az esetben táplálkozzunk, ha van mellé megfelelő mennyiségű vízkészletünk is, mivel az emésztés vizet von meg a szervezettől. Tehát inkább igyunk, mint együnk, mert ha nincs vizünk és eszünk azzal csak romlik az állapotunk ebben az esetben. Élelem nélkül 3 hétig, víz nélkül csak 3 napig maradunk életben!


Téli időben,amikor 5 fok alá csökken a hőmérséklet, egyedül egyáltalán ne menjünk még egy erdei sétára se a jól ismert közeli erdőbe! Megcsúszunk, eltörik a bokánk, nem tudunk hazajönni és ott hűlünk ki a helyszínen! Ilyen esetben mindig minimum ketten-hárman menjünk! Ha egyikünk bajba kerül, lecsúszik, eltöri a lábát, a  másik azonnal kezdje meg a segítségnyújtást! Segélyhívó számot hívni, és a lehető legpontosabb helyünket meghatározni! Ezután a sérültet melegen tartani, ha tud mozogni, segítséggel elindulni hazafelé vagy a legközelebbi menedékbe!
Télire hasznos lehet, ha mindig ott van a táskában a cipőre szerelhető csúszásgátló. A terep, az utak több esetben korcsolyapályává változnak!A jéghideg víz gyors halált okoz, ezért ilyen helyekre fokozottan nem ajánlott menni télen!

Előző cikkben írtam, nagyon fontos az, ha elindulunk otthonról, mindig tudják az otthoniak, hogy hová és mennyi időre, kikkel megyünk. Így vészhelyzetben hatványozottabban jár sikerrel a keresésünk. Amennyiben egyedül indulunk ismeretlen helyre, kerüljük a veszélyt hordozó helyeket!
(Tavaly ősszel majdnem fennragadtam a bakonynánai Római-fürdő vízesés jobb oldali sziklapárkányán, de mivel volt nálam kötél, annak segítségével le tudtam ereszkedni)
A legfontosabb azonban az, hogy próbáljuk meg elkerülni a vészhelyzeti eseteket, és mindig higgadtan gondolkodjunk.
Ezen utolsó bekezdést csak általánosságban érintettem, remélhetőleg senkinek nem lesz rá szüksége hogy ilyen helyzetbe kerüljön.
És, ne ijedjünk meg a természettől, hanem ismerjük meg azt!

Jó utat mindenkinek!
Illusztráció