Tihany - Apáti-hegyi sziklakibúvás

 A Külső-tó felől, meredek erdei szakaszon, fákba kapaszkodva jutunk fel az Apáti-hegy  bazalttufa képződményéhez. A szikla oldalában sok helyen láthatók az úgynevezett vöröses színű vulkáni bombák, melyek a tűzhányók idejében, a kitörésekkor becsapódott kőzetek. A szikla teteje rézsűtös, lejtős ezért rendkívül óvatosan mozogjunk, de a kilátás kárpótol a fáradtságos felkapaszkodásért.

KÉPEK

       Jelezve a Külső-tó felőli irányt, felfelé a sziklához:

Fenn, immár a szikla tetején:

A vulkáni bomba:

A vulkáni bomba:

Egy kisebb üreget is felfedeztünk a bazalttufa szikla tövében:

Tihany, a Belső-tó kerülése

A Belső-tó a Balaton vízszintjénél 26 méterrel magasabban helyezkedik el. Az elmúlt évtizedekben ázsiai növényevő halfajokat telepítettek ide, az eredeti teljes növényzetet kipusztították, az itt fészkelő madarak a Külső-tóra telepedtek át. A táplálékul szolgáló növényzet eltűnése után a betelepített halfajok is kipusztultak, a vegetáció lassan ismét erősödik. Déli oldalán található legelőre szürkemarhagulyát telepítettek, mely Magyarország őshonos háziállata. A legelő és környéke a 2003-ban visszatelepített ürgék kedvenc élőhelye is. A rét alatt kusza járatrendszer húzódik, ha csendben sétálunk, jó eséllyel látunk lyukakból kikukucskáló, vagy futkorászó ürgéket. A Belső-tó a horgászok, télen pedig a korcsolyázók paradicsoma.

Az autót letehetjük a Levendula Ház látogatóközpont mellett, a parkolóban. Kezdésnek érdemes a focipálya, illetve a szürkemarhagulya felé indulni. Innen szép a rálátás az Apátság felé, főleg késő délután, amikor a Nap sugarai megvilágítják a települést. Elhagyva a tó nyugati kanyarjánál a szürkemarhákat, kis parkon át haladunk, kerüljük a tavat és beérünk egy levendulaültetvényre. Áthaladunk rajt, érdemes visszatekinteni a tó irányába, szép tájkép a jutalmunk. Nemsokára újból lakott területen járunk már,  műemléki épületek közé érünk. Az 1830-as évek óta állnak itt az apátság majorságának épületei. A szomszédos területen található 1830-ban épült épületegyüttes adott otthont a lovaknak, szamaraknak és szarvasmarháknak és itt volt fellelhető Tihany tejháza, a kocsiszín, a cselédlak és még az uradalmi börtön is. Az egykor bencés szerzetesek lakhelyéül szolgáló terület 1995-tól a Magyar Képzőművészeti Egyetem tulajdona.
Innen már hamarosan visszaérünk kiindulóhelyünkre, a levendula Ház mellé. Egy órás program, bármikor betervezhető családdal is!
KÉPEK

Indulás a focipályán a szürkemarhák felé...

A tó nyugati kanyarjától szép a rálátás az Apátság irányába

Áthaladunk egy kis parkon, majd elérjük a levendulaültetvényt....

Ez már az egykori majorság épületegyüttese, szép, rendezett a terület.

Őslevendulás

A tihanyi Csúcs-hegy oldalában található a Tihany jelképévé vált őslevendulás. Egy európai hírű gyógyszervegyész, gyógynövény-szakértő, Bittera Gyula 1924-ben telepítette az első ültetvényt a Csúcs-hegy oldalában, az apátságtól bérelt mintegy 20 hektárnyi területre. Addig Magyarországon csak a középkori kolostorkertekből volt ismert a levendula, ez volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény-telepítés. A vetőmagot a híres párizsi magkereskedőtől, Vilmorintól rendelték meg (jelenleg a negyedik legnagyobb magkereskedő cég a világon). A palántákat Budakalászon nevelték elő. Az ültetés kiválóan sikerült, a növények szépen bokrosodtak, 1931-ben arattak először. Sikerét bizonyítja, hogy a Tihanyban aratott levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé. A tihanyi levendula sikerét az is jelzi, hogy még a tőzsdén is jegyezték. Bittera Gyula a sikereken felbuzdulva mintegy 100 hektárra növelte a telepítés nagyságát. A második világháború előtt keserűmandulát ültettek a levendulasorok közé, ezekből egypár öreg fa még ma is látható az ó-levendulásban.
Az 1950-es években aztán a levendulás egy részét beszántották, más része visszavadult. A jelentősen becserjésedett, beerdősödött öreg levendulást az 1990-es évek közepén kezdte ismét művelés alá vonni a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, s ezzel megmentették az utókor számára. Itt is érvényesül a mindent a szemnek, semmit a kéznek, ugyanis - nagyon helyesen- tilos ezen a területen levendulát szedni!
A levendula felhasználása sokrétű, illóolajok, illatosítók, szörpök, italok, szappanok, fürdősók készülnek belőle.
A fotók között térképet is mellékeltem, lilával besatírozva az Őslevendulás helyét. Megközelíthető legkönnyebben az Őrtorony kilátó felől: éppen alatta terül el, pár perces sétával le is tudunk ballagni. De a Belső-tó irányából is eljuthatunk, kicsit hosszabb , szőlők között kanyargó úton. A Nyereg-hegy és Csúcs-hegy között is találunk egy ösvényt, ami levisz a levendulaültetvény közé!