2021. június 30., szerda

Kőszegi-hegységben - A Kőszegi-hegység gerincén

 

Előző bejegyzésem folytatása, azaz a második napom!
Sátramban viszonylag kipihenten ébredtem, reggel 4 óra után iszonyatos madárcsicsergéstől zengett a velemi völgykatlan. Kicsit még visszaaludtam, majd kelni "kellett". Sátor megszárítása, reggeli, összepakolás, a túra előzetes átnézése, majd indulás Kőszegre. Az úgynevezett Kincs-pihenőnél tettem le a kocsit, s rögtön az innen kb 50 méterre álló Szálasi-bunkerhez mentem. 1944 novemberében, tatabányai elit bányászokat vezényeltek ide, akik emberfeletti munkával hozták létre az akkori államfő bunker-óvóhelyét. A bejárat le van zárva, de a hátsó ablaknál be lehet menni, a helyiségből csigalépcső visz lefelé... Az akkori testőrség, koronaőr század itt az erdőben, fabarakkokban volt elszállásolva. A túrát egyébként ismét a Kirándulástippek leírása alapján jártam végig, megnevezése: "Gerinctúra a Kőszegi-hegységben".
Bővebben itt:
Gerinctúra a Kőszegi-hegységben

Első forrás, amit felfedeztem, a sokak által ismert Hétforrás vagy Hét-vezér forrás. Csodás erdei pihenőhely lett itt kialakítva, ahol a honfoglaló hét vezérről elnevezett kifolyónyílásokon jön a friss hegyi víz. A forrás mellett újabb egykori határőr laktanya található, itt is készítettem pár fotót a múlt egyik mementójáról.... Ismét az "Alpannonia" és a "Vasfüggöny turistaút"-on járva haladtam tovább, megjárva a Zeiger-nyerget, a Szikla-forrást, a Stájer-házakat. A túra egyik legerősebb kaptatója következett, a bükkösben fel a Hörmann-forrásig, melynél már tegnap jártam. A Kőszegi-hegység jellemző erdeje a bükkös és a fenyves, kisebb részt tölgyes. Ami szembetűnő még, a rengeteg páfrány. Sok és nagy páfrány kísért végig utamon. A forrást elhagyva következett a túra legszebb része, a Kendig gerince, ahonnan csodálatos rálátás nyílik az Alpokra,de Magyarország felé is. A túra során folyamatosan látni a hegy kőzetét, a fénylő palát, melyen ragyogóan csillog a napfény. Itt a Kendigen is kisebb-nagyobb pala-sziklák bújtak ki a felszínre. A Kopasz-Kendigről való leereszkedés során újabb épületmaradványok nyomait fedeztem fel, melyet a Vöröskereszt pihenőnél levő tábla ismertetett is: 1940-ben egy nagy üdülőkomplexumot szerettek volna itt létrehozni,de a háború és az azt követő államosítások miatt ezt már nem tudták kivitelezni. A túra következő állomása az Óház-tető és az ott magasodó kőépület, a kilátó. Innen csodás kilátás nyílik Kőszegre. Mielőtt a Kincs-pihenőhöz visszaértem volna, tettem egy kisebb kitérőt a Fatalin-bükkökhöz, ezekhez a több mint 300 éves bükkfa-matuzsálemekhez. Valóban, roppant gigászok még az erdőben is kitűnnek fiatalabb társaik közül. A fotóba sem fértek bele, több részletben fényképeztem le a ritka óriásokat. Ez a túra is közel 15 km volt, s a sok nézelődés, fotózás, leírások elolvasása miatt újból 6 órán keresztül kalandoztam a Kőszegi-hegységben.
A vacsorám most konzerv volt, melyet az egyik tűzrakónál melegítettem fel, majd irány vissza Velem, a tegnapi sátorhelyemre. 9 óra után aludtam el, érezvén a már második napja tartó menetet.
KÉPEK


A túra útvonala berajzolva.....


Ébredés utáni képek....





Indul a túra, a Kincs-pihenőtől. Elsőnek a Szálasi-bunker...








Hétforrás...





Egykori határőr laktanya, a Hétforrás mellett.....






Zeiger-nyereg felé, Szikla-forrás, majd érkezés a Stájer-házakhoz. Hosszabb útszakasz volt ez....







Kendig és Kopasz-kendig. Útvonal legszebb panorámája nyílik innen....







Egykori üdülőkomplexum nyomai....





Az Óház-kilátónál....












A Fatalin-bükköknél....



...vacsora és esti elnyugvás ideje.....







Kőszegi-hegységben - Velemből az Írott-kőre

 

Ebben a három napban a Kéktúrázók egyik fellegvárában, a magyar turisták egyik legforgalmasabb hegységében, A Kéktúra nyugati végén, a Dunántúl legmagasabb hegységében, a Kőszegi-hegységben kalandoztam. Tapasztalatom, hogy roppant jól kiépített jelzések, útmutató táblák, információs leírások segítik a turistát ezen a vidéken.
A háromnapos túrám első napján Velem községbe érkeztem, csodás kis település, melynek a vége már benyúlik az erdőbe.
Az első nap felfedezését az általam kedvelt kirándulástippek.hu oldalról a "Velemből a Dunántúl tetejére" alapján tettem meg.
Bővebben itt:
Velemből a Dunántúl tetejére

Leparkolva, rögtön a Szent Korona őrzési helyét kerestem, egy bunker a látogatóközpont mögött. Itt őrizték a Szent koronát 1944 decemberétől 1945 márciusáig (ezután vitték át Kőszegre). Innen a "Források útja" elnevezésű út 2. állomásához érkeztem, ez a Vasa- vagy Vasas-kút. Ekkor még nem tudtam,ami később világossá vált számomra, hogy a Kőszegi-hegység tele van bővizű, kristálytiszta forrásokkal. Ez azért is jött jól, mert a magammal vitt vizet mindig a frissel tudtam pótolni. Meredekebb kaptatóval értem el a Szent Vid kápolnát, mely amúgy kilométerekről látszik, amint a Velem feletti csúcson fehérlik. Itt van nem messze a Kéktúra egykori végpontja is, egy emlékmű az erdei pihenő felett. Következő állomás a Hörmann-forrás, ahol turistautak is keresztezik egymást. Kis kitérővel megnéztem az enyészetté vált egykori határőr laktanyát, mely a forrástól kb 100 méterre bújik meg a fák között. Egykor komoly objektum, mára a pusztulaté lett. Innen, a Hörmann-forrástól már az Írott-kő volt a célpontom. Hamarosan elértem az országhatár menti szakaszt. Az út még Magyarországon vezet, de jobbkéz felől a fák között már Ausztria kezdődik. Ez az 1-2 km egyben az "Alpannonia" és a "Vasfüggöny turistaút" elnevezésű túraútvonalon haladt. És végre, felbukkant a Dunántúl legmagasabb pontja, melyen ott magasodik a kilátó. A toronyépületet az egykori trianoni, 1922-es határkőre építették. A fehér tömb egyik fele Ausztria, innenső fele pedig Magyarország. Történelmi kiállítás kapott helyet az alsó szobákban, korabeli plakátokkal, leírásokkal. Vas csigalépcsőn mentem fel a kilátóba, ahonnan egyedi érzés végigtekinteni a Dunántúl látható tájaira. Pár méterre átsétáltam osztrák területre is, ahol maga az Írott-kő sziklája fekszik, egy kereszttel a tetején. A 883 méter magas pontról a kezemben tartott, kinyomtatott útvonalleírás alapján ereszkedtem le, elértem a Sötét-völgyet, majd a Holler-barlang és Kalapos kő sziklatornyai következtek. Jó 15 km-es kör volt ez, de mivel mindent felfedeztem, megnéztem az út során, így nekem jó 6 órába tellett végigjárni. Megérte, hiszen történelmi útvonalon, történelmi és természeti látványosságok sorát érintettem ezen a csodás vidéken. Vacsorámat Bozsokon, a Határmenti Vigadóban fogyasztottam el, melyet az egyik túratársam ajánlott. Nem csalódtam, nagyon finomat és sokat tettek az asztalra a csárdában.
Este pedig, mivel a környékbeli kempingek zárva voltak, a vadkemping formáját választva tértem nyugovóra, Velem egyik erdőszéli utcáján. Ez volt az első napom a Kőszegi-hegységben, örök élmény marad számomra. Aki ismeri, az tudja, aki még nem járt erre, azoknak pedig erősen ajánlom a Kéktúra fellegvárát!
KÉPEK


A túra útvonala berajzolva:


Érkezés Velembe....


A Szent Korona őrzési bunkere.....









Indul a túra, elsőnek a Vasa-kút....







Felfelé a Szent Vid kápolnához.....







A Kéktúra emlékhely....





Indulás tovább, a Hörmann-forrás felé......









Egykori határőr laktanya, ami maradt belőle.....










Elérjük az országhatárt, ez a Vasfüggöny-turistaút. Jobbkéz felől a fasoron már Ausztria.....




Az Írott-kői kilátónál....







Átsétáltunk Ausztriába is, ahol maga az Írott-kő sziklája található:







Lefelé a völgyekben.....


Ez már az Óriások-útja és a Holler-barlang...





Pihenő és áttekintés...





Tovább a Kalapos-kő és a többi sziklaforma felé....








Visszatérés Velembe....




Ez már Bozsok, a Határmenti Vigadó étterem.....







Sátor felállítása Velemben és készülődés az alvásra....







És még 1-2 emlékkép....