2022. szeptember 28., szerda

Bodajki séta

 

                                          Kilátás a Kálváriáról, a településre és a Vértesre.


Bodajk a Bakony legkeletibb települése, már inkább a Móri-árok peremén fekszik. Két látványosságot néztem meg itt. A Kálváriát, melyet jelenleg felújítanak és a Bodajki Szűz Mária Kegyhelyét. Ez utóbbinál nyitva volt a kripta, így oda is be tudtam menni körülnézni. Hoztam pár képet is, melyekhez leírásokat társítok.

A Bodajki Szűz Mária Kegyhelyéről minden infót megtaláltok a honlapjukon:
Bodajki Kegyhely


A Kegyhely Kriptája:






A Bodajki Kegyhely parkja és további képei:






A Kálvária, mely jelenleg felújítás alatt áll, de fel tudtam menni pár fotót készíteni. 1730-as években épült, a stációk szépen kimunkáltak. A keresztektől szép kilátás nyílik Bodajkra , a Móri-árokra és a Vértes vonulataira.










2022. augusztus 1., hétfő

Via-ferrata Cseszneken


Végre ki tudtam próbálni a Via Ferrarata sportot. Az időjárást nézve foglaltam időpontot a 10:00-kor kezdődő túrára, ugyanis 30 fok és felett már pusztul az ember az ilyen nehezebb igénybevétel során. A cseszneki Kőmosó-szurdokban építették ki hazánk egyik legkorábbi mászó pályáit. A lényeg: A sziklákon végig drótkötélpálya van kiépítve, annak segítségével, és a biztonsági felszerelés csatlakoztatásával jutunk végig rajta. Itt Cseszneken 5 különböző nehézségű fokozatú útvonal épült, melyeket az ABC nagy betűivel jelöltek. A túrát egy 8 éve sziklát mászó srác vezette, aki először a technikai felszerelés helyes felvételét mutatta meg, majd ismertette a haladás (mászás) tudnivalóit, szabályait. Rajtam kívül még három tinédzser érkezett. Az első útvonal a kezdőknek ajánlott "Futrinka ucca", ahol a túravezetőnk ment elöl, középen a három fiatal, s végül zártam a sort. Nem a fizikai részétől tartottam, hanem arra voltam kíváncsi, hogy lesz-e tériszonyom, vagy félelem érzet a sziklákon. De hamar kiderült, hogy szerencsére semmi ilyen nem tört rám, kimondottan tetszett ez az első, kezdő pálya. A fal tetejéről csodás kilátás nyílott a cseszneki várra. Mászótechnika nem nagyon volt, kézzel-lábbal haladtunk, azt már előzetesen elmondta a túravezető, hogy ahol lehet állni, ott pihenjünk, mert a karunk, a kar ereje hamar fárad! Mire felértünk a Futrinka ucca tetejére, már tudtam, hogy ez nagyon jó sport, egyből megszerettem.
Az első pálya (előző posztomban ismertettem) végén, miután lejöttünk a Kőmosó-hegyről, a fiataloknak elég volt ennyi is. Ügyesek voltak, kipróbálták. Én viszont mentem a második , majd a harmadik nehézségű útra is. A második pálya, "C" (Nehéz), az Ostromlók útja nevet kapta. Sziklás gerincen, helyenként oldalazva, több helyen erőből kapaszkodva érünk fel a cseszneki vár tövéig. Mivel nekem nincs még technikám, így erőből oldottam meg több rövidebb átjutást- itt jól jött az, hogy rendszeresen húzódzkodom. A túravezető mondta is, hogy "mehetünk ám lassabban is, nem kell ilyen gyorsan menni" Persze, a kritikus szakaszok után mindig volt 1-1 lépésnyi pihenő. Ott 1-1 percre megálltunk fújni, bár a póló már átizzadt rendesen. Olykor a szemembe folyt a víz, ilyenkor megálltam törölni. A harmadik út, a "D" (nehéz / nagyon nehéz) jelű, Várpanoráma út következett. Kicsit gondolkodtam előtte, hogy menjünk-e, a túravezető ajánlása alapján: "Ha maradt még kedv és energia, akkor mehetünk. Az utóbbi a fontosabb!" Jó, menjünk. És valóban, ez volt a legnehezebb a három via ferrata közül. Az út során többször szinte csak a kar erejéből lehetett továbbjutni, aki nincs edzésben, az már ne jöjjön fel ide. Egy helyen egy kis gyufásdoboznyi helyen állva gondolkoztam a továbbjutáson: egy kézzel kapaszkodva a drótkötélen, másikkal a hevedert csatlakoztattam a biztosítópont fölé. Éreztem már, hogy fogy az erő, mögöttem volt két pálya, és hát elsőnek merültem bele ebbe a sportba... Túravezetőm fölöttem, fotózott: " Na, kérek egy őszinte mosolyt"
….miközben a lábujjaim voltak már csak a kiszögellésen 🙂Végül erőből felhúztam magam, és felértem a függőleges falon. Csodás kép tárult elénk (első fotót nézzétek!), a cseszneki vár és az alatta húzódó sziklák képében! Megérte, örültem, ez a pálya is kész! Kezem kissé elgyengült, holnap tuti a brutális izomláz testszerte. Még 2 további pálya van itt a Kőmosó-szurdokban, de azok "E" és "F" jelzésű, extrém és szuper extrém, csak gyakorlott mászóknak ajánlott, ahol nincs lehetőség az útközbeni pihenésre! Ahhoz még sokat kell gyakorolni, a túravezető ajánlása alapján, ha már többször végigmentem a B-C-D utakon, és hibátlanul , fáradás nélkül megy, akkor lehet azokat megpróbálni. Szuper élmény volt











ADATOK, INFORMÁCIÓK:









2022. július 31., vasárnap

Séd-völgyi naplemente séta

 Veszprém egyik legszebb részén, a Séd-völgyében és a Gulyadombon jártam naplemente idején. Beszéljenek a képek.









2022. július 11., hétfő

Móri körtúra

 A túrát a Természetjáró leírása alapján tettem meg, s az egyik legszebb út volt számomra.
A leírás részletesen alább érhető el:
Móri körtúra a Vértes rengetegeiben

 

                                        Kilátás a Csókakő-várra, a Kő-lyuk tetején levő sziklákról

 

Kiemelném az út első szakaszát, mely csodás bükkerdőben vezet a Vértesi Ifjúsági Táborig. De haladunk Kéktúra útvonalon is, járunk szurdokban, s a csókakői várhoz is felmegy ez az út. Tettem egy kitérőt a Várvölgyben a Kő-lyukhoz és felmentem a sziklára itt, ahonnan csodás kilátás nyílik a csókakői várra. A vártól visszafelé, az út utolsó negyede, érdekes terepen vezet, úgynevezett "bokaforgató" szakasz a gerinc peremén. Alig látható ösvény ez, mely hol erre, hol arra dől/lejt/emelkedik/kanyarodik kellemetlen köves-földes csapáson.

Összességében én a nagy élményt adó túrák közé helyezem el. 17 km,  közel 700 méter szintemelkedés, azaz a közepesen nehéz, de egész napos programok közé tartozik ez.





Indulás Mórról, én a Széchenyi utca végéről, a Schiffer-dűlőtől indultam. Itt a régi sínek előtt 2-3 autó elfér.
Az erdőbe érve a PIROS jelzés a helyes út. Csodás bükkösben járunk.







A Vértes Tábor, majd Jancsi és Juliska kunyhója, illetve rátérünk a KÉK + jelre.





El kell jutnunk a Vár-völgybe, fentről érkezünk a Csókakői-várhoz.






Csókakő váránál. Innen mindig nagyon szép kilátás fogad bennünket a Móri-árok és a  Vértes felé egyaránt.






A Kő-lyuk szikláinál. Ez egy kisebb kitérő volt a túra útvonaláról, a vár mögött a Vár-völgyben egy nyiladék visz felfelé kb 50 méterre balra találjuk ezt a helyet.




Kilátás a barlang tetejéről...



 Utunk befejező szakasza, PIROS L jelzésen, nehéz terepen, vissza Mórra a Csóka-hegy peremén




A Harmatos-völgyben ereszkedünk vissza Mórra....

 




 Az utolsó kilométer, már a szőlők mellett visz....




Közel 700 méter szintemelkedés, 17 km hosszú túra. Jó utat mindenkinek!