Koloska- Sárkány-lik- Recsek-hegy

Ennyi jelzéssel, elágazással és lehetőséggel még nem igen találkoztam, mint ezen a 9,5 km-es utamon. A Koloska-völgyből indultam, kezdésnek fel a Koloska-sziklák tetejére, ahol készítettem pár fotót ebben a hangulatos, sejtelmes ködös időben. A természet most is csodás körülményeket varázsolt! Két órám volt sötétedésig, hogy visszaérjek a kiindulópontomra, utam első felén még sosem jártam. Nagy segítségemre volt a GPS alapú offline program a telefonon. A sziklák tetejéről a zöld háromszög jelzésen indultam tovább, fenn a Koloska feletti erdőben, nyugat felé. Kanyargós csapáson haladva, erdészeti fakivágások után elértem egy kereszteződést, itt a szintén zöld színű ám már kereszt alakú jelzésen kellett továbbmenni. Beletorkollott az utam egy szélesebb murvás, köves útba, egyenesen mentem tovább, persze gyakran nézve a GPS-alapú programot. Vadászlesek kísérték utamat, némelyik már szétrohadt állapotban roskadozott... Elértem egy bukkanót, aztán egy nagy lejtős szakaszon értem el a jobb oldali elágazást, zöld kereszttel továbbra is. Itt kell jobbra térni, kb 50 méter után jutottam el egy sziklacsoporthoz, közte hasadékkal, amit Sárkány-Liknak neveznek. Ez a sziklarepedés egyik oldalára is fel van festve. A köveken felfelé kellett továbbmenni, zöld kereszten továbbra is, itt egy bokros kétszáz méter következett, míg kiértem egy széles útra. Ennek a széles útnak a sarkán van az "55"-ös jelzésű facölöp, erről tudjuk hogy itt kell jobbra fordulni. Fel, a Recsek - hegy irányába. A széles murvás erdei út sárga sáv jelzésen halad, a ködben misztikusnak tűnt a táj. Nyílegyenes szakasz, gyorsan járható és gyorsan is haladtam, mivel az idő rákényszerített, hogy ne itt érjen a sötétség, ahol még soha nem jártam. Muszáj volt mennem! Ennek a sárga jelzésű szakasznak a végén balra, majd egy vadászlesnél jobbra fordulunk. Egy hosszan elnyúló kőrakásszerű falon halad át az út, arról leérve kb kétszáz méter után egy kereszteződés lesz. Szinte derékszögben jobbra fordulunk, a sárga-zöld sáv jelzésre. Nagyjából 500 méter után elérjük a Recsek-hegyen álló Noszlopy Gáspár kilátót. Itt lettem nyugodt mivel innen már ismertem a járást a továbbiakban, és még fél órám is volt a sötétedésig. Nyílegyenesen mentem le a továbbiakban a hegyről, ez elég meredek szakasz lefelé is (hát még fölfelé....). Széles erdei útra értem le, piros-zöld sáv jelzésre, a ködből kísértetszerűen két biciklis húzott el mellettem. Gondoltam magamban, nem csak én nem tudok otthon maradni?? Persze közben eszembe jutottak azok a túratársaim is, akik éppen a Tanúhegyek-nyomában teljesítménytúrán ugyanígy a sötétség beálltával küzdöttek.... Ennek a széles egyenes útnak a végén kanyarhoz érünk, itt jobbra kell bemenni a keskeny csapásra. Piros sáv, elég gyakran jól láthatóan felfestve, még így sötétedés idején, ködben is. Átmentem azon a tisztáson, amiről tudtam, hogy már csak pár perc és elérem a Koloska-völgy északi nyiladékát, ami meg is történt, így teljesen nyugodtan, már erős sötétedésben sétáltam vissza kiindulóhelyemre, a völgy bejáratához. Élmény volt, az biztos.
KÉPEK

Innen indultam és ide értem vissza, a bejegyzés utolsó fotója is ez a kép...

Fel, a Koloska-sziklák tetejére, egy szerpentines ösvényen.Itt alulról-oldalról tekintettem meg az egyik kisebb sziklát.

Felfelé a Koloska-sziklákhoz

A Koloska sziklától az erdőben a zöld háromszög jelzésen kell elindulni, kanyargós csapáson majd ezen az erdei úton át.

Itt szemben folytatjuk az utunkat, ott van a zöld kereszt a fán!

Tovább egyenesen a széles erdei úton!

A széles erdei úton több száz méter után egy bukkanó, majd egy lejtő következik. A lejtő aljánál lesz jobbra ez a zöld kereszttel jelölt leágazás, erre menjünk tovább és kb 50 méter után elérjük a sziklákat, ahol a Sárkány-Lik van

Ott a sziklák között a repedés, az a Sárkány-lik

A fák, kövek között haladjunk felfelé, a fára festett zöld kereszt segíti mutatni a helyes utat

Ahogy elhagytuk a Sárkány-lik szikláit, jó száz méteren egy cserjés, bokros szakaszon vergődünk át, míg kiérünk ide, az 55-ös jelzésű facölöphöz. Itt, jobbra fordulunk és elindulunk felfelé

Széles erdei úton haladunk felfelé, sárga sáv jelzésen

Az előbbi fotón látható széles úton végigérve, előbb balra fordulunk, majd mikor elérünk egy sarki kilátót, ott jobbra kell menni! Áthaladunk egy köves bukkanón, mintha valami kőfal húzódna az út két szélén...A bukkanón áthaladva, majd jó kétszáz méter után egy kereszteződés lesz.  Ennél a kereszteződésnél jobbra fordulunk, a sárga-zöld sáv jelzésre. Itt már fel a Recsek-hegyre!

A Recsek-hegyi kilátónál

A kilátótól haladjunk tovább, egy erős lejtőn indulunk meg.... csak egyenesen kell menni, előbb keskeny erdei úton, majd szélesebb úton... Tíz-tizenöt perc gyaloglás után kanyarodik az út, a kanyar elején jobbra kell a piros jelzésen bemenni. Ez a piros sáv jelzés jól láthatóan van a fákra festve és egészen a Koloskáig megyünk be rajta. A képen egy mezőn haladunk át, utána érjük el a Koloska-völgy északi nyiladékát.

Elértük a Koloska-völgyet, itt a Koloska-hársnál ért minket a sötétedés....

Utunk végéhez értünk, ez volt a kezdőkép is - csak világosban még.

A Sárkány-lik koordinátái

Útvonalunk a google térképén pirossal jelölve, nyilazva a menetirányt.

Kerteskői-szurdok

Bakonybélből, pontosan a Szent-kúttól indul az a 8,5 km-es kör, aminek része a Kerteskői-szurdok, a Bakony egyik vadregényes sziklaszorosa. Három jelzés vezet végig ezen az útvonalon, a képeken is látható, amiket időrendi, útvonal sorrendben tettem fel: A piros kereszt a Mária-út jelével, majd a zöld-sáv, utána a zöld háromszög, végül visszatérünk a piros-kereszt, Mária-út jelzésre. A Szent-kúttal szembe állva, annak bal oldalán vezet felfelé az út, rövid de meredek szakaszon indulunk. Felérve, tőlünk balra villanypásztorral elkerített rét, ottjártamkor lovak legelésztek éppen a kerítés mellett. Haladjunk végig a villanypásztor mentén, a míg elérünk egy murvás utat, amin átkelve, szemközti csapáson folytatjuk utunkat. Jobbra tartunk a következő elágazásnál, itt már a zöld jelzésen haladunk, jól láthatóan fel van festve a fákra a jel. Itt már hatalmas kőrisek alatt járunk, a gigantikus fák szinte az égig érnek felettünk. Némelyik kettétörve. A zöld jelzés hosszasan kanyarog szintben, majd lefelé, végül egy réten átérve beérünk a Gerence-patak mellé. Innen pár perc múlva már közvetlenül a patakmeder mellett találjuk magunkat, ez a Kerteskői-szurdok kezdete. Eleinte kisebb kövek között szétterült patak mentén haladunk, olykor kidőlt fákat kerülünk. Egyre vadregényesebbé válik a szoros, mígnem hatalmas sziklák meredeznek már felettünk. A zöld jelzés végigvezet a szurdokban, extra felszerelés nem kell a végigjárásához, de olykor csúszós kövek, sikamlós fatörzsek okoznak fejtörést a továbbhaladásnál. A szurdok rövid, de látványos, hirtelen érünk ki a sziklák közül. Én tettem egy kitérőt ezen a helyen. Átkeltem a patakon, a jobb oldalra és szemben a másik oldalon visszafelé felkanyarodtam a sziklák tetejére. Fakivágás nyomai mindenfelé, hatalmas ledöntött kőrisek szinte akadálypályaként feküdtek előttem, ezeket rádöntötték a turistacsapásra. Úgy kellett átvergődni ezen a szakaszon. Végül felküszködtem a sziklák tetejére, bár sokat nem láttam fentről. Találkoztam fent két hölggyel, ők szintén ott másztak-kúsztak fel a kidöntött fákon keresztül.... Viszont, lefelé a csapás egy csordogáló forrásban visz le, egy nyiladékszerű szorosban, két hatalmas sziklatömb között. Ez már élvezetesebb része volt utamnak, mikor leértem, ismét a Kerteskői-szurdokban találtam magam, kb a közepénél, így ismét bejártam a már előbb megtett részt. Mikor kiértem a szorosból, most már maradtam a jelzett úton, ami hamarosan a zöld háromszög jelzésre vezet rá. Ezt kell követni, felérünk egy rétre, vadászles mellett haladunk el. Követve a zöld háromszöget, átmegyünk a hatalmas réten, ívesen jobbra tartva már látjuk az autóutat is. Az úthoz közeledve, balra az erő szélén kell figyelni a már ismert piros-kereszt, Mária-út jelzést. Ez egy ösvény nyílásának két oldalára van festve, könnyen észrevehető. Ezen az úton már visszafelé tartunk, bár még egy érdekes szakasz van előttünk. Le és fel. Le és fel. Ez váltakozik vagy tízszer, mint valami hullámvasút. 5-10 méteres szintek le és fel, egymást váltva, kanyarogva, olykor dagonyán és csordogáló patakon áthaladva. Elérjük a murvás utat, azon átkelve ugyanarra a csapásra jutunk, amiről jöttünk: Már a villanypásztor mentén, a legelő lovak mellett haladunk visszafelé. 10-15 perc után érünk innen vissza a Szent-kúthoz, ez a kör egy kb 8,5 km-es körtúra volt. A KÉPEK a haladás irányát, időrendben követik.

A Szent-kút bal oldalán indul felfelé a csapás, innen indulunk el.

Ezen a jelen haladunk először...

A villanypásztorok mellett

Elérjük a murvás utat, azon átkelünk, szemben a csapás visz tovább be az erdőbe!

Itt a zöld jelzésre váltunk, ezt követjük a kőrisek között egészen a szurdokig,

Leértünk! Tisztáson áthaladva, ritkább erdőben, elérjük a Gerence-patakot.

A szurdok kezdete még szelíd terepen.

A zöld sávval jelzett út a szurdokon át vezet.

Elérjük a hatalmas sziklákat.

Ez a kitérőm volt, ami a másik oldalon felvezetett a sziklák tetejére, bár nem sokat látni lefelé.

Itt pedig visszatérek ebben a nyiladékban, le a Kerteskői-szurdokba. Csordogáló forráson vezet le a csapás, de nem lettem vizes, éppen hogy csak csordogált...

Visszanéztem felfelé.

Kiértem a szurdokból, itt már a zöld háromszögen vezet az út.

Kövessük a zöld háromszög jelzést.

Át a réten

Szemben már az autóút....Majdnem kiérünk, de aztán balra be a fák közé.

Vissza a piros-kereszt, Mária-út jelzésre

Kövessük a jelet. Le-föl hullámvasutazunk vagy tízszer....

Már közel a vége....innen jöttünk.

Visszaértünk a Szent-kúthoz és a Kálváriához.