A hajagi bázis állapota az utóbbi években sokat romlott. A múlt évtized közepén még kettős kerítés vette körül, és bár nem őrizték, meggondolta az ember, hogy átbújjon-e rajta, mert szigorú figyelmeztető táblák rettentették el. Ráadásul nem lehetett tudni, nincs-e valamilyen veszélyes, egészségkárosító anyag a terepen vagy az építményekben, esetleg elhagyott éles lőszer. A magasra nőtt gazban csak nagyon óvatosan volt szabad közlekedni, mert állandóan rejtélyes aknák, csövek bukkantak elő, amelyek alját néha nem is láttuk. A bunker mélyében pedig az aggasztott, van-e elég oxigén, nincs-e valamilyen veszélyes gáz a levegőben.
Bár az egykori harmadik tornyot még a szovjet hadsereg 1991-es kivonulásakor bontották le, a felszínen hozzáférhető fémanyag döntő része az utóbbi fél évtizedben tűnhetett el - az egyik szervező szerint nem a tulajdonos "keze által". Teljesen hiányzik a kerítés, a 2x4 darab "hangár" (a hatalmas járművekre szerelt mobil adóegységek garázsainak) óriási méretű és igen súlyos fémkapui, a bunker felszíni nyílásait védő betonépítményekben a kívülről elérhető csapóajtók és aknafedelek, az őrszemélyzet épületének fém nyílászáró burkolatai - már csak az a kérdés, ki és mikor veszi magának a bátorságot, hogy ledöntse a még álló két tornyot.
Jelenleg az egyik földszíni objektumból vaslépcsőn juthatunk le egy aknán át a föld alatti támaszpontba. Lent teljesen sötét van, fényforrás, mobiltelefon nélkül meg se próbáljunk lemenni!
KÉPEK
Panoráma az objektum földszíni egységeire, fentről a toronyból. |
Akna, ezen a vaslépcsőn lehet lejutni a föld alá |
Az akna lejárata nagyon szűk, éppen hogy át tudjuk magunkat préselni |
Zseblámpa fényénél lent, mivel száz százalékos a sötétség. Fényforrás nélkül NE menjünk le! |
Föld alatti helységek. |
Lassan minden az enyészeté lesz... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése