Leánylakások

A Barátlakások elnevezésű remeteüregeket már szinte mindenki jól ismeri, látta, tudja hol van a 3 cella, ami még látogatható. Viszont az úgynevezett Leánylakásokról kevesebben hallottak. Még kevesebb információ található az interneten, fénykép mindössze 1 db fekete-fehér régi kép található a wikipédia leírásában. Ma felkerestem ezt a 2 , sziklába vájt cellát a wikipédia leírása alapján és hoztam is fényképeket!
Wikipédia alapján:
Leánylakások a neve annak a két mesterséges üregnek, amelyeket egyesek a Barátlakások részeként említenek, viszont azoktól egy kicsit távolabb fekszenek. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén, a Tihanyi-félszigeten találhatók. Előfordulnak az irodalmukban Keszi-barlang, Keszi lyuka, Leánylakás és tihanyi Leány-barlangok néven is.
Barátlakásoktól körülbelül 120 métert haladunk tovább dél-kelet felé (Balaton irányába) . A jelzett turistaút lefelé tart a Ciprián-forráshoz, de egy kevésbé járt ösvény jobbra kiágazik belőle, ami a sziklafallal párhuzamosan halad – ez utóbbi úton menjünk tovább még 100 métert. Ott találjuk a két Leánylakást. Lehet, hogy ez is a remetetelephez tartozott (Margittay Rikárd 1942, 1943), de egyesek (Uzsoki András 1980) későbbi készítésűnek vélik. 1750 körül egy Keszi Ferenc nevű ember lakott benne (a 2. sz. Leánylakásban is) eszelős lányával (Rómer 1868, Margittay 1943). 1983-ban Eszterhás István vizsgálta meg részletesen.
Eddig a wikipédiás segédlet.
Igazából nincs ösvény a cellákhoz, a képeimen feltüntettem a helyet ahol elindultam felfelé a rendkívül meredek, földes-omlós terepen, fákba, gyökerekbe kapaszkodva, helyenként majdnem négykézláb haladva előre-felfelé. A térkép képmentése a GPS koordinátákat is tartalmazza, mind a lekanyarodás helyéről, mind pedig a Leánylakások pozíciójáról. Igazából egy kisebb és egy nagyobb üreget fedezhetünk fel, a nagyobbik az úgynevezett 1.számú Leánylakás. Az interneten is fellelhető írások alapján elképzelhető, hogy vannak még alsóbb szinteken is lakások, ám ezekhez az egész Óvár oldalán fel kéne tárni. A 2 Leánylakás felett már az Óvár magánterületei, ingatlanai találhatóak. Az üregekben némi szemetet fedeztem fel, tehát ismerik ezt a helyet, csak nincs az interneten pontos útmutató. A fényképekhez leírást adok, hogy aki szeretné felfedezni ezeket az üregeket, annak legyen egy segédlete. Az, hogy miért nincs ide vezető turistaút és miért nincs oszlopos alátámasztás - megóvva a leomlástól - ez kérdés maradt számomra is.

KÉPEK, TÉRKÉP

A Barátlakásoktól tovább haladva a Balaton felé, ennél a 2-es jelnél lehet jobbra a vadcsapáson elindulni.

A képen nem látni, de földes, omlós, meredek vad szakasz, nehéz feljutni a sziklákig.

Elérünk a sziklafal tövéig, innen a sziklák mentén haladjunk tovább előre, dél felé!

Elsőnek a kisebb, 2.számú Leánylakáshoz érünk el.

Kb 10 méterre található a nagyobb, az 1.számú Leánylakás!

Jól látható kőzetrétegek a Leánylakásoknál.

Piros nyíl a GPS pozíciónkat mutatja, ahol a zöld jelzésű turistaúton, az első fotón látható piros 2-es számú fára festett jelnél állunk. Koordináták a képen!

Piros nyíl pozíciónk a Leánylakásoknál! GPS koordináták a képen!

Piros nyíl pozíciónk a Leánylakásoknál! GPS koordináták a képen!

A magyar természetjárás történelme

Természetjárás története Magyarországon

A magyar természetjárás kialakulása a 17. század első felében az egykori Magyar Királyság területéhez tartozó Magas-Tátra környékén kezdődött. Az első ismert Tátra-kutató Frölich Dávid volt, aki a Lomnici-csúcs megmászásának élményét vetette papírra. Az évszázad végén már több, nagy tapasztalattal rendelkező hegyivezetőről is vannak feljegyzések az útikönyvek lapjain. Ekkor már rendszeresen szerveztek iskolai kirándulásokat, hegymászásokat tapasztalt idegenvezetőkkel az élen. 1865-ben felépült az első menedékház a Tarpataki-völgyben. 

1873. augusztus 10-én, Ótátrafüreden megalakult Magyarországi Kárpát Egyesület az ország első, a világ hetedik turista klubja. Rövid időn belül országos jelentőségű szervezetté vált, mely alakuló felhívásában a következő célt tűzte maga elé:
“Íme természeti kincseknek és ritkaságoknak mily bő anyagi halmaza, a mely nemcsak a szaktudósuknak geológiai, mineralógiai, botanikai és zoológiai tekintetben tanulmányozásra készen áll, hanem a mulatságot és szórakozást keresőnek s vadászat és halászat kedvelőinek élvszomját is teljesen kielégítheti. Hogy azonban ezek a természeti kincsek és szépségek könnyebben kiaknázhatók legyenek szükség, hogy a gátul szolgáló természeti akadályok lehetőleg elháríttassanak, utak s ösvények, menházak, irányzójelek építése s felállítása s alkalmas vezetők felfogadása által kényelmesebben és biztosabban megközelíthetővé tétessenek.”

 Megkezdődött a szervezett turizmus Magyarországon.

1874-ben évkönyvet adott ki az MKE, amely a magyar túramozgalom első sajtótermékének tekinthető.

Az elkövetkező években több nagyvárosban MKE-osztályok jöttek létre amik azonnal hozzáláttak székhelyük környékének a feltárásához. 1888-ban dr. Téry Ödön és dr. Thirring Gusztáv bejárta Budapest környékét, főleg a Pilis akkor még érintetlen vadonjait.

1888. december 28-án 273 taggal megalakult az MKE Budapesti osztálya. Az osztály elnöke a kiváló tudós-alpinista, báró Eötvös Loránd, alelnöke id. Lóczy Lajos egyetemi tanár, ügyvezető alelnöke Téry Ödön, titkára pedig Thirring Gusztáv lett. 1889. februárban Téry és Thirring szerkesztésében útjára bocsátották az első magyar turistalapot, a „Turisták Lapját”, és már az első évben 124 km utat jelöltek turistajelzéssel a főváros környékén.

1891. szeptember 29-én az MKE budapesti osztálya kimondta a megszűnését és nyomban utána, 152 taggal megalakult a Magyar Turista Egyesület. Az új egyesület elnöke báró Eötvös Loránd, alelnöke dr. Téry Ödön, titkára pedig dr. Thirring Gusztáv lett. Megalakult tehát az ország második turistaegyesülete, s tulajdonképpen ezzel vette kezdetét a turistaságnak az egész országra egységes kiterjesztése.

Kezdetét az igazi országos turizmus, és ezzel egy időben egyre több kis helyi szervezet is alakult. 1913-ban alakult meg a Magyar Turista Szövetség, melynek elnöke Teleki Sándor lett. A szervezet működését és a turizmus terjedését az I. világháború kitörése jó néhány évre leállította. A trianoni békeszerződés után - mivel a Magas-Tátra és Erdély, a legvonzóbb turistahelyek külföldi területté váltak - a turizmus nehezen indult újra.

1921-ben a kulturális tárca vette át a turizmus szervezését. Ekkor lendült fel újra a turistaház-építési hullám is, megépült a Csúcshegyi, a Felsőtárkányi, a Magyarkúti, a Szentkúti, a Nagyszénási, a Zsíroshegyi és a Mátraházi menedékház. Ezzel egyidőben új túraútvonalak kiépítését is megkezdték.

Szent István király halálának 900. évfordulójára rendezték meg 1938-ban augusztus 20-án a Szent-István vándorlást, Cholnoky Jenő, a Magyar Turista Egyesület elnökének kezdeményezésére. A túra az Országos Kék út megnyitásával ünnepelt. A több mint 800 kilométeres vándorlás megmozgatta az egész országot. Az útvonal jelzését, a kék jelzést, Sümegtől a Nagy-Milicig 10 év alatt festették fel az egyik szakosztály turistái. Az ország északkeleti csücskénél kezdődő út az ország északi tájain húzódik végig, és összekapcsolja - a Mecseket kivéve - minden hegységünket. Az Országos Kéktúra ma jelenleg az Írott-kőtől Hollóházáig tart, hossza több mint 1100 km. Eredetileg úgy tervezték, hogy 5 évente rendeznek majd jubileumi túrákat, de a világháború ezt is meghiúsította.

A Magyar Természetjáró Szövetség 1948-ban jött létre, (MTSZ, korábban Magyar Természetbarát Szövetség) a magyarországi szervezett természetjárás legjelentősebb képviselője. Közel 250 tagszervezete és csaknem 13 000 igazolt tagja van.

1979-ben Rockenbauer Pál a Magyar Televízió forgatócsoportjával vágott neki az útnak, s „Másfélmillió lépés Magyarországon” címmel forgatott útifilmjük mérföldkővé vált az Országos Kéktúra történetében. Rockenbauer Pál és csapata 7 évvel később ismét útra kelt és az akkori nyugati végpontból elindultak dél felé, hogy a maguk választotta úton előbb a „Dél-Dunántúli Kéktúra” nyugati végpontját Kaposvárt, majd onnan ezen az úton végigmenve Szekszárdot érjék el „Még egymillió lépés…” megtétele után. Ez a szakasz 1989-től vált a Kék út szerves részévé „Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra” néven.

A Kéktúra mellett az ország egészét átszövik a túraútvonalak, amelyeket végigjárva kisebb tájegységeket ismerhetünk meg. Ezek az Őrvidéki Piros, a Móricz Zsigmond (Nyíregyháza és Tiszacsécse között), a Rákóczi (végig a Zempléni-hegységen), a Kohászok Útja (Salgótarjánból indulva,a Heves-Borsodi-dombságot érinti, Ózd városán, az Upponyi- és a Bükk-hegységen megy keresztül, és Diósgyőrben ér véget), a Balaton-felvidéki Kéktúra (a Bakony déli részétől a Balatonig nyúlik le) és a Túrák a Somlón.

A Hagyaték című történelmi-kulturális sorozat epizódja a magyar turistaság történetéről:
Haza a magasban - A magyar turistaság útja
 

Magas-Tátra korabeli fényképen

1900-as évi képeslap, Dobogókőről

dr.Thirring Gusztáv

Cuha-szurdok

A túra Vinyéről kezdődik, a büfé melletti parkolóban hagyjuk az autónkat. A Hódoséri-üdülőházak felé indulunk el az aszfaltos úton, míg nem 1 km után balra térünk le a behajtani tilos táblánál. Itt találjuk a sárga sáv jelzést is, a "Tisztelt erdőjárók" című erdei szabályokat tartalmazó táblára fölé festve. Széles, murvás erdei úton haladunk egyre beljebb, mellettünk csörgedezik a Hódos-ér. Egyre nagyobb sziklák, formák kísérnek utunkon, már itt is vadregényes szakaszon járunk. Idővel átkelünk a patakon, nagyobb vízállás esetén vizes lehet a cipőnk! Az átkelés után, majd szélesebb rétre érve, már a sárga kereszt jelzésen folytatjuk utunkat. Felkaptatunk egy agyagos ösvényen, fel a dombtetőre, majd azon túlhaladva leereszkedünk egészen a Porva-Csesznek vasútállomásig.
A vasúttörténeti kiállítást most zárva találtuk, így az állomást megkerülve, széles fahídon átkelve folytattuk utunkat, immáron a Cuha-patak mentén.A fahídon átkelve, balra indulunk (fa tábla is mutatja, hogy Vinye 4,8 km). (ha Zircre szeretnénk eljutni, akkor a fahídon átkelve, jobbra kell fordulnunk).
Az út eleinte szelíden kanyargó, majd elérkezünk az első átkeléshez a patakon. Mivel nagyobb vízálláskor ejtettük meg kirándulásunkat, így technikázni kellett az átjutáshoz. Vinyéig tartó utunk során még 8-9 alkalommal kell átkelni a patakon, ebből 3-4 helyen muszáj volt belegázolni a bokáig érő vízbe. Erdei pihenőhelyek kísérik utunk ezen szakaszát, illetve több helyen a vasútvonal mellett, alatt kelünk át. Ahogy közeledünk Vinye felé, lesz egyre vadregényesebb a természet. Hatalmas sziklák, leszakadások, hangulatos vasúti alagutak. Ez már a Cuha-völgyi tanösvény, az utolsó 1,5 km!
13-14 km-es körtúránk végül visszaér a Vinye büféhez, a parkolóba. Jól jelzett, végig szintben haladó útvonal ez, bátran ajánlom azoknak is, akik még most kezdenek a természetjárással ismerkedni. Könnyű túra, ám annál több látnivalóval kecsegtet! 4-5 óra alatt tettük meg fotózással és egy ebédszünettel.
KÉPEK a túráról az útvonalnak megfelelően!

Elhagyjuk Vinyét, egyenesen a Hódoséri-üdülőházak irányába!

Ennél a bal oldali leágazásnál térünk be a murvás széles erdei útra. Sárga sáv jelzésen haladunk több kilométeren át.

Miután kiértünk erre a mezőre, figyelni kell a fákra festett sárga kereszt jelzést, mert arra kell leágaznunk. Ez a menetirányunktól balra eső leágazás lesz, a fűben látni a csapást.

A sárga kereszt jelzésen, egészen fel a dombra, majd onnan le a Porva-Csesznek vasútállomásra.

A vasútállomás melletti széles fa hídon átkelve, balra fordulunk és indulunk túránk második, egyben izgalmasabb szakaszára, a Vinyéig tartó Cuha-patak mentén.

 

Átkelések a Cuhán. Magas vízszintnél számítani kell arra, hogy nem ússzuk meg szárazon! Vagy mezítláb kelünk át, vagy bakancsban - ki hogy akar!

Utunk végén, Vinyén, a büfé melletti parkolóban.

Tervezési segédlet, ez  a túra útvonala. Vinyéről indulunk, a piros nyilazás mutatja az útvonalat lefelé, Porva-csesznek vasútállomásra. Onnan felfelé pedig vissza Vinyére. A térkép melletti, jobb oldali táblázat értékei csak becsült értékek, nem pontosak! A túra 13-14 km között van!