Természet és ember - Túrák, Élővilág, Látnivalók: Balatonkenese

2017. szeptember 4., hétfő

Balatonkenese - Magaspart és Tatárlikak

Megvártam míg lecseng a balatoni strandszezon és eltűnnek az utakról a kilométeres kocsisorok. Így mostanra iktattam be a magasparti kirándulást Balatonkenesén.
A balatonkenesei magaspart fehér falait – amelyek tulajdonképpen a Soós-hegy részeit képezik – túlnyomó részben tengeri üledék alkotja, amely a Kárpát-medencét mintegy 10 millió évvel ezelőtt elborító Pannon-tengerből rakódott le, de mai formáját nem is annyira régen nyerte el. A teljesen meredek partszakasz eredetileg enyhén lejtett és kinyúlt a Balatonig, de tó 1861-es lecsapolása után a víz több mint 200 méternyire húzódott vissza. Emellett a meredekséghez hozzájárult a hullámverés is, amely alámosta a laza üledékekből álló partot.
Balatonfűzfő felől érkeztem. Lenn, a Balatoni útról kanyarodtam balra, majd a magasodó partfal alatti utcák egyikén tettem le a kocsit. A Partalja utcán (murvás) elérünk egy csapást az erdőbe, a csapásnál információs tábla: Tatárlikak.
A magaspart oldalába vájt rejtélyes barlangokba, amelyeket a helyiek csak "tatárlikaknak" neveznek, először a tatárok, majd a törökök elől menekültek a helyiek. Erősen meredek, csúszós, de rövid kaptatón jutunk fel a fal tövéhez, ahol vékony szinte egy lábnyi csapáson araszolunk a barlangok felé. Több szinten helyezkednek el, van amelyikbe be tudtam nézni, van ami feljebb volt, s olyat is láttam,ami félig meddig beomlott nem is olyan régen.
"A kilenc barlang közül a legfelső a legnyugatibb, a második szinten a 2., 5. és 7. barlangokat találjuk. A harmadik szint a 3. és a 6. barlangokból áll. A 4. és 9. Tatárlik a negyedik szinten, a 8. pedig az ötödik szinten van. A 4. és a 8. minden segédeszköz nélkül könnyen megközelíthető, míg a 3., 5., 6. és 9. csak mászófelszereléssel érhető el. A többi három az 1., 2. és 7. barlang azonban érintetlen volt, emlékezet óta nem járt abban senki. Jankó János neves néprajzkutató szerint „az életét teszi rá, aki oda be akar jutni”. Ő és Soós Lajos vállalkoztak arra, hogy ezt a három barlangot a part felső pereméről leereszkedve átkutatják, melyre 1894-ben került sor. Kutatásuk eredményeként bebizonyosodott, hogy ezek is emberektől lakott helyek voltak és semmiben sem különböztek az alsó, máig megközelíthető társaiktól."
Felettünk magasodnak a falak, nekem olyan érzésem volt, hogy eléggé omlásveszélyes hely, így nem sokat időztem alattuk , hanem 3-4 Tatárlik megtekintés után visszatértem a letérésre, ahonnan felfelé folytattam utamat. Egy bukkanó után megnézhetjük a szemközti temetőt, aminek sírjai egy része a fák között, erdős részen van benőve... Nyomott hangulatú hely,de fotóztam ott is. Visszaérve a csapás tetejére, induljunk tovább az immáron Tátorján-tanösvényen.
A helyiek Balatonkenese kincsének nevezik a Tátorjánt, amely a Soós-hegyen, egy nyolcvan méter magas löszfalon él.
Ez a növény azért különösen érdekes, mert Közép-Európában szinte egyedül Balatonkenesén található meg. Kisebb-nagyobb populációban előfordul az ország más területein is, de sehol sem ilyen nagy kiterjedésű. Keneséhez kötődik a növényről megjelent első írásos emlék is.
A tanösvényen felérünk a Soós-hegy tetejére, ahol a költő Soós Lajos emlékműve és a kilátó áll. Padok, asztalok állnak rendelkezésre pihenőül. Csodáljuk meg a Balaton keleti medencéjét!
1 órás kirándulás, autótól autóig.

Bővebb leírást a helyről itt:
Tátorján tanösvény és TatárlikakVIDEÓ a magasparti panorámáról:
Balatonkenese Magaspart

KÉPEK

Parkoljunk le a magaspart alatti utcában

Információs tábla a Tatárlikakról. Kattintással nagyobb méretben, olvasható!

Balra, be az erdőbe

Rövid,de csúszós és meredek kaptatón jutunk fel a fal tövéhez, ahonnan balra vékony csapásokon haladva leljük meg a tatárlikakat

Itt például friss omlás nyomai látszanak méretes darabok szakadtak le a mennyezetről. Ezek el is zárják az utat a barlangba, de nem is mentem közelebb a veszély miatt.