Minap gyaloglás közben találtam egy pici Tihany térképet, amin pirossal feltüntették az úgynevezett "Legenda út"-at. Több se kellett, irány a félsziget!
A központi nagy parkolóban hagytam az autót, óránként 300Ft a jegy, de csak este 20.00-ig kell fizetni.
Úgy időzítettem, hogy naplemente idején tegyem meg a túrát. Először felmentem a Bencés Apátsághoz, és a környékét is bejártam. Készítettem pár fotót a nyugvó nap sugaraiban pompázó apátságról és a környező utcákról, házakról, látnivalókról. A kálvária a Babamúzeum és a Pál Csárda között a Visszhang utcában található, fehér lépcsősorral az alján. A stációk között felérve, a keresztek alól visszatekintve is már csodás látványt nyújtott az Apátság és az egyik domb, a túlpart a Kőröshegyi völgyhíddal, illetve a Balaton megcsillanó kéksége. Az eredetileg 1920-as években épült régi kálváriát az első világháborúban elhunyt tihanyiak és a száműzetésben elhunyt utolsó magyar király emlékére emelték. Közadakozásból épült, a stációkra felvésték az adományozó vármegyék neveit. Minden évben itt tartották a keresztúti ájtatosságot, de 1960. májusában lerombolták, megsemmisítették az akkori rendszer határozata alapján. Ezt a plébánia könyve is leírta, bővebben idézem: "A tihanyi plébánia életét megörökítő nagykönyvben – amelyet kisebb megszakításokkal évszázadokon át vezettek – Vas Sándor Alberik kézírásával – egyebek mellett – a következőket találhatjuk: „1960. május 3.: …Zetort fogtak a stációk elé, amelyeket kötéllel a traktorhoz kötöttek, s meghúzatva, ledöntötték őket… A látvány megrendítő volt, a falu sírt. Ha ez történik a zöld ággal, mi történik a szárazzal? Május 14.: … az autódaru leszedte, a csapoknál kitördelte a három keresztet… Május 21.: Vasfűrésszel lefűrészelték a három corpust, és teherautó hozta be őket a plébánia folyosójára. Május 24.: Kijött a kálváriára egy autódaru, és megkezdték elszállítani a kőkereszteket, a stációköveket. Május 26.: Áldozócsütörtök. A teherautók Veszprém irányában elhordták a keresztek kőanyagát, a kálvária helyéről minden eltűnt, semmi sem maradt ott, csak a keresztek mögött álló kőhalmok. A tihanyi kálváriának consummatum est. Bevégeztetett.” A tihanyi lakosok sosem nyugodtak bele ebbe, és 1993-2013 között az Attila dombon újjáépítették a kálváriát a ma látható állapotában. Innen zöld jelzésű turistaúton lépünk be egy szélesebb ösvényen az erdőbe, majd a Kálvária dombját elhagyva egy aszfaltos úton kelünk át. Szemben kitáblázva a túrautak, látványosságok, mi a legfölsőt figyeljük: Barátlakások, zöld jelzésű út! Felfelé indulunk a csapáson, nemsokára már érdemes is nézelődni. Feltűnik a sajkodi rész, visszafordulva látjuk a Belső-tavat, és a települést. Ahogy haladtam felfelé, a Nap már alkonyodni készült, varázslatos színekben pompázott minden. Felértem az Óvár sáncaira, ahol információs térkép-tábla mögé állva minden tihanyi domb nevét megtudhatjuk, de láthatjuk is, hiszen előttünk van szinte az egész félsziget! Ez a több ezer éves földvár mára már csak nyomaiban maradt meg, akkoriban itt nyertek menedéket a környék lakói a támadások idején. Szűk csapáson haladtam tovább, már látni lehetett a balatonfüredi öblöt, és magát a füredi részt is. Az Óvárt megkerülve, lejtőssé válik utunk, itt még következik 2-3 kilátóhely Balatonfüred irányába. Nemsokára beérünk az erdőbe. Amikor mentem, éppen ekkor bukott le a Nap, így az erdőben már kezdett sötétedni. Innen már csak kb 5 perc a Barátlakások.
Teljes történetéről itt olvashatunk:
Barátlakások Tihanyban
Mivel már erősen szürkület ért, így kifejezetten óvatosan haladtam a remetelakok mellett. Vijjogó madarak szálltak fel a szirtekről, megvolt a hangulata a helynek és az időnek. Továbbhaladva az erdőben kacskaringós út visz a Ciprián-forráshoz. Most nem volt benne víz, szerencsére mindig viszek magammal két kulaccsal. Mivel itt már majdnem teljes sötétségben jártam, szerencsére nemsokára kiértem az erdőből, a kikötőtől pár száz méterre. Átmentem az úton, a part menti kiugrókban horgászok tanyáztak, illetve többen még bicikliztek vagy futottak. Szinte már sötétben értem el a kikötőt, innen már kivilágítva látszódott az Apátság. Visszamentem az úton, neki egy kőlépcsőnek innen a szerpentines Váralja utcán indultam felfelé, ami a Garai utcában folytatódott. Az Echo mellett értem fel, éppen ahonnan a túrámra indultam. A Bencés Apátság megvilágított látványa arra ösztökélt, hogy még odamenve készítsek pár fotót befejezésképpen.
1,5-2 órás túra több helyen lenyűgöző panorámával, változatos tereppel. Mindenkinek ajánlom!
KÉPEK
Túránk innen indul, a IV.Károly Kálváriától |
A Kálvária tetején, a keresztek mellett térünk be az erdei útra a zöld jelzésen. |
A Kálváriáról leérünk, átmegyünk egy aszfaltos úton, és a túraútvonal jelző táblánál rátérünk a szemközt csapásra ami az Óváron keresztül a Barátlakásokhoz visz |
Többször forduljunk vissza, mert szinte az egész félszigetre rálátunk |
Fenn, az Óvárnál. Szemben már a balatonfüredi öböl |
Kilátópont, információs térképtáblával. Álljunk mögé, és gyönyörködjünk a félsziget látképében! |
Közel a Barátlakásokhoz. |
Ottjártamkor nem jött víz a forrásból... |
Ezen a helyen érünk ki az erdőből! |
Balatonfüredre nézve, naplemente után |
A kikötői részen járunk, fenn a kivilágított apátság |
A tihanyi kikötő |
Az úton visszamenve, nekimegyünk a kőlépcsőnek! A lépcsőn felérve jobbra indulunk a szerpentines Váralja utcán. Alább a kivilágított Apátságról pár fotó, majd a hangulatos utcákról, éttermekről. |
Túránk kiindulóhelye, a IV.Károly Kálvária, mely a Visszhang utcában található a Pál Csárda és a Babamúzeum között, az Attila dombon. |
Túránk kiindulóhelye, a IV.Károly Kálvária, mely a Visszhang utcában található a Pál Csárda és a Babamúzeum között, az Attila dombon. |
A kálvária keresztjeitől, ha azokkal szembe állunk, akkor balra a zöld jelzésen megyünk tovább |
A zöld jelzésű úton haladunk fel az Óvárra, azt megkerülve érünk le a Barátlakásokhoz. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése