„Az erdőben egyedül sétálva állandó zörej az út mellett megriadó erdőlakók neszezése. Egyszer kiszúrtam egy jószágot aki előlem menekülve egy levél alatt húzta meg magát. Szembe hasaltam vele és úgy fotóztam. Az alacsonyan lévő keresőbe kukkolva elcsúszott a kontaktlencsém. Se kiszedni, se megigazítani nem tudtam és a túrám hátralévő részén folyamatos kellemetlenséget okozott. Azóta mindig van nálam egy zsebtükör, soha többet nem fenyeget az életveszélyes kontaktlencse-incidens!”
Tibor
„Egyszer egy gödöllői éjszakai
teljesítménytúrán pár évvel ezelőtt leszakadt az ég. Az esőkabát, stb. semmit
sem ért, olyan nagy vihar jött. Az itinerünk teljesen elázott, szétmállott,
használhatatlanná vált, a telefonok is felmondták a szolgálatot, a terep pedig
teljesen ismeretlen volt számunkra. Össze-vissza keveregtünk a
Gödöllői-dombságban, a villámok csapkodtak a magaslatokba, a vaddisznók
folyamatosan röfögtek a bokrokból, nyakik sárosak voltunk. Valahogy kiértünk
egy műútra, ahonnan más eltévedőkkel összefogva nagy nehezen sikeresen elértük
a célt. Akkor nem volt vicces az egész, de így visszagondolva nagy élmény volt.
Egyszer pedig egy másik, pilisi túrán kibicsaklott a térdem és kénytelen voltam bedagadt térddel kb. 10-15 km-t megtenni összeszorított fogakkal, a könnyekkel küszködve, amíg lakott területre nem értem. Ráadásul egyedül voltam és akkor még semmilyen gyors elsősegély-nyújtó kellék vagy fájdalomcsillapító gyógyszer sem volt nálam. Szörnyű volt. Azóta a fájdalomcsillapító mindig a táskámban lapul.”
István
Egyszer pedig egy másik, pilisi túrán kibicsaklott a térdem és kénytelen voltam bedagadt térddel kb. 10-15 km-t megtenni összeszorított fogakkal, a könnyekkel küszködve, amíg lakott területre nem értem. Ráadásul egyedül voltam és akkor még semmilyen gyors elsősegély-nyújtó kellék vagy fájdalomcsillapító gyógyszer sem volt nálam. Szörnyű volt. Azóta a fájdalomcsillapító mindig a táskámban lapul.”
István
„A váratlan helyzeteket gyakran
az emberi lustaság, figyelmetlenség generálja. Legutóbb mi úgy jártunk, h egy
4-5 km-es aszfaltos szakaszt kikerülve átvágtunk a földeken. Ámde 4-5 km múltán
elektromos kerítésbe botlottunk. (Nincs vele tapasztalatom, h mennyire ráz, de
azt tudom, h az ember és az áram nem vágyja egymás érintését.)
Két opció volt, visszafordulni (8-10 extra km) vagy átjutni rajta valahogy. Először a tartó oszlopait nézegettük, de ügyesen van ez megépítve, nem támogatja a rajta való átkelést. Nézegettünk egy rajta átnyúló fát, hát nem akác volt tele tüskékkel!? Végül a bújjunk át alatta opciót választottuk, de nem volt megnyugtató érzés az alsó kábel 2 centire az arcunktól. Átjutottunk, de a következtetés az, h ha az ember figyelmes, körültekintő és nem lusta, akár kerülni, gyakran feleslegesen vállalt veszélyektől kímélheti meg magát. Mert ha jól sül el, akkor jó móka, de ha rosszul, lehet, h nem lesz több kirándulás. Mindenki vigyázzon magára és társaira!”
André
Két opció volt, visszafordulni (8-10 extra km) vagy átjutni rajta valahogy. Először a tartó oszlopait nézegettük, de ügyesen van ez megépítve, nem támogatja a rajta való átkelést. Nézegettünk egy rajta átnyúló fát, hát nem akác volt tele tüskékkel!? Végül a bújjunk át alatta opciót választottuk, de nem volt megnyugtató érzés az alsó kábel 2 centire az arcunktól. Átjutottunk, de a következtetés az, h ha az ember figyelmes, körültekintő és nem lusta, akár kerülni, gyakran feleslegesen vállalt veszélyektől kímélheti meg magát. Mert ha jól sül el, akkor jó móka, de ha rosszul, lehet, h nem lesz több kirándulás. Mindenki vigyázzon magára és társaira!”
André
 |
| Képünk illusztráció az utolsó beszámolóhoz. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése