2020. október 30., péntek

Fotózás - alapok

 Mai világban már mindenki "fotós", aki nyomkodja az okostelefonját. Ha kell, ha nem. Nyilván észrevetted Te is, hogy a legtöbb ember szereti megörökíteni, majd megosztani az élményeit - hol járt, milyen természeti szépségeket fedezett fel. Ezen emberek egy része silány, vagy átlagos fényképeket készít: nincs képélesség, lemaradt részletek, unalmas téma vagy pocsék fényviszonyok. Összességében csak nyomkodja a készüléket kényszeredetten. Ez az írás most azokat az alapvető vezérelveket mutatja be, amit a minőségi fényképek készítői tudatosan használnak, hogy az adott látnivalót a legszebb formában tárják a közönség elé. A jó képek készítéséhez nem muszáj profinak lenni, de sokat kell fényképezni!
Az írás nem foglalkozik a fényképezőgépekkel, objektívekkel, okostelefonokkal, hanem a megörökítés trükkjeit mutatja be.
Rengeteg féle fotózás létezik, ez az írás most csak a természetfotózásról szól.




1. KÉP ÉLESSÉGE
A leggyakoribb hiba, hogy nem igazán éles a kép. Bemozdul a fotós, elmozdul a gép, stb. Ennek kiküszöbölésére használhatunk kis állványt, időzítővel - vagy megtanuljuk stabilan tartani a gépünket. Igazán éles képeket csak a helyes test és géptartás elsajátítása után készíthetünk. Erdőben pl kiváló segítség, ha fatörzsnek támasztjuk a gépet, amíg elkészítjük a fotót. De megfelel erre szikla, vagy bármi természetes tárgy, ha nincs nálunk állvány.


2. KOMPOZÍCIÓ
Hiába tanultuk meg az éles kép készítését - ha nincs megfelelő kompozíció a képen. Zsúfolt háttér, elmosódott alak az előtérben, középen egy kis objektum a körbevevő nagy semmivel - ezek nem éppen a tetszetős kép ismérvei.

A harmadolási szabály sokat javít a végeredményen: A téma ne legközépen legyen, hanem vagy a kép bal oldali vagy az alsó/felső harmadánál. Ha a szép felhős égbolt a téma, akkor a horizont legyen az alsó harmad, a kép felső kétharmada pedig a  felhőzetet ábrázolja. Ha szürke az égbolt, akkor fordítva: csak a fotó felső harmadát foglalja el!
Ha egy mozdulatlan élőlényt fotózunk, akkor amelyik irányba fordul a tekintetével - abba az irányba hagyjunk nagyobb teret.
A témáink, általában bal oldalt helyezkedjenek el a képen, ugyanis ahogy balról-jobbra olvasunk, a képet is így balról-jobbra járja be a tekintetünk.

Az előtér- mint keret
Kereshetünk valamilyen tárgyat az előtérben,azzal keretezzük be a kompozíciót. Boltív, kapu, ablak, lombos faág, virágágyás stb... A kép elkészítése során váltakoztassuk helyzetünket, amíg meg nem találjuk, honnan a legjobb a nézőpont. A keretként használt elemet élesen vagy teljesen elmosódottan is használhatjuk. A keretként használt elem legyen önmagában is esztétikus. Viszont ne legyen túl színpompás vagy érdekes - a fő témánkról ne vonja el a figyelmet.

Vezérvonalak
A tájképek készítése előtt próbáljunk a témában találni valami olyan részletet, ami megvezeti a szemet, lehetőleg balról jobbra,  vagy alulról fölfelé. Ilyen lehet egy kanyargó folyó, egy szikla vonulata, távoli falu stb...




A fotón remekül látható a harmadolás: lenti harmad a kőtenger, a középső harmad a bazaltsziklák, felső harmad a felhős, de kék égbolt.



3. A FÉNY

Fényerősség, fényminőség, fény iránya mind befolyásolja a végeredményt. A szabadban a fény minőségét elsősorban a Nap fénye határozza meg.  Esős délutánokon teljesen más a fény jellege, mint kora reggel, tiszta égboltnál. Szükség esetén tehát célszerű kivárni a fényviszonyok módosulását. A delelő Nap kemény fényt ad: éles kontrasztok lesznek a képen. Az árnyékos és megvilágított területek itt-ott bebuknak -hiszen a film nem képes mindkét szélső tartományban vég nélkül megjeleníteni a részleteket. A színek ellen ellenére élethűek maradnak.
Párás, ködös időben a levegő részecskéi gyengítik a kontrasztot, tompítják a látványt. Hangulatos képeket készíthetünk így is.
Meghatározó a fény iránya is: Ha a Nap felettünk, mögöttünk, előttünk vagy oldalt van.
Meleg fényt kapunk alkonyatkor: a téma általában sárgás-narancsos árnyalatot kap a Naplemenete idején. Hideg fény akkor lehet hatásos a képen, amikor borús-havas időben a nagy hideget akarjuk érzékeltetni.


A tájfotózás titka, hogy azt a valamit, ami megfogott minket a látványban, azt tegyük központi elemmé.
Ha másképpen nem megy, akkor készítsünk sok sok fényképet, több irányból, más látószögből - és otthon lesz időnk a megfelelőt kiválasztani. Ha van időnk,akkor érdemes különböző  napszakokban és évszakokban visszatérni 1-1 helyre, hogy más megjelenésében is megörökíthessük az attrakciót.


Akinek van rá ideje, és technikája, érdemes még a közeli, úgynevezett makró képekkel is játszani. Nagyon érdekes lehet egy-egy kisebb rovar vagy növény pár mm-ről készített fotója.

A fent leírt irányelvek nem kötelezőek, hiszen a fotózás is, mint saját kedvtelés - nem köthető kötelező szabályokhoz. Egyéni fantáziát, látásmódot is vihetünk a fényképezésbe, a fentiek csak az alapvető tételeket mutatták be, hogy a végeredmény látványosabb legyen, mintsem a tucatképek tömkelege...
Jó fotózást mindenkinek!



Harmadolási szabály megfigyelhető ezen a képen is: Az égbolt csupán a felső harmadot teszik ki, a kép 2/3 része a Tapolcai-medence látképe.




Kompozíció a harmadolt képen: Amerre az alak néz, az előtt hagytuk a nagyobb teret - így érzékelve a bejárt látómezőt és a balatoni tájképet.



2020. október 26., hétfő

Kovácsi-hegy és Bazaltutca

Zalaszántótól Vindornyaszőlősig, a Kovácsi-hegyen át. Az autót letesszük a sztúpához való felkanyarodónál, és onnan indulunk a Kovácsi-hegyre. Kék + jel és fekete futó ember jel, amit követnünk kell. Hosszú, egy órás erdészeti úton haladunk, első attrakció a zalai Hollókő sziklás kilátóhelye volt.
A fő útvonalunkról balra letérve 5 perces sétával érünk ki a kilátópontra. Visszatérve a fő csapásra, továbbhaladva 5-600 métert, pár hegyi tavat felfedezhetünk, szintén balkéz felől érjük el 1-2 perces sétával. Ezek a Rakottyás-tavak.  A tavak víszintje erősen megcsappant az idők folyamán, mivel a bányarobbantások következtében keletkezett repedések között elszivárgott a víz....
A következő látnivaló a felhagyott kőfejtő, be tudunk sétálni a bányaudvarba. Egy fakorlát határolja, meddig szabad menni, felhívva a figyelmet az omlásveszélyre....
Utunk leglátványosabb része végül a "Bazaltutca" elnevezésű sziklafolyosó.
 
A név is utal rá: Látványos bazaltsziklák tövében, azokon keresztül haladunk. Figyeljetek oda, mert csúsznak és mozognak a kövek!
A túra egyik csúcspontja a "Bazaltutca" nevezetesség Vadlány-barlangja volt. A bazaltsziklák között kell megkeresni a lejáratot, ami egy szűk, kb derékmagasságú bejárat. Befelé térden állva lehet bejutni, bentebb a nagy teremben már felállhatunk! Ott a fejünk felett pár cm-es kürtőnyílást fedezünk fel. Zseblámpa (vagy fényforrás) nélkül esélytelen bemenni, hacsak nem centiről centire nem tapogatózik valaki. A nagyobb teremből is tovább lehet még menni (összesen kb 22 méter hosszú a barlang) , ám ott már egy alig térdmagasságú szülőcsatornán át kell magunkat préselni - ezt kihagytuk. Ez a Kovácsi-hegy (Vindornyaszőlős, Zala-megye) Vadlány-barlangja, a fotók bent vakuval készültek. A visszaút az autóhoz ugyanaz, amerről jöttünk...











                A zalai Hollókő kilátóhely. Óvatosan, mert a szikla széléről le lehet zuhanni!!


                                                                      
                                                                 A Rakottyás-tavaknál



                                                    Benn a felhagyott bazaltbánya udvarában...






                                        Érkezünk a Bazaltutcába és a Vadlány-barlanghoz.......















Eperjes-tanösvény, Olaszfalu

 

Régóta nézegettem már az Olaszfalu melletti Eperjes-tanösvényt, ma bejártam végre. Az Eperkés-hegyen fut az útvonal. Kiemelném, hogy részben szinte egyáltalán nincs ösvény, csapás.... a fák törzsére festett zöld "T" jelzést kell folyamatosan figyelni/észrevenni. Több alkalommal kerestem én is hogyan merre tovább....
Viszont már nagyon vártam, hogy ködös, eső utáni körülmények között lehessek a Bakonyban - ősszel amúgy is jobban szeretem ezt a régiót, a hatalmas fák, méretek miatt.
Olaszfalu településen belülről a Major utca végén tettem le a kocsit - ez a tanösvény eleje/vége. "Mária-liget" feliratú táblától indulhatunk!
A majorság között átvezető széles füves úton indultam el. Balkéz felől drótkerítés védi a birkanyájat, de a jobb oldali terület villanypásztorral van lekerítve - viszont nincs benn áram. Ez a rész tele volt őzlábgombával, itt elidőztem kissé. Amúgy itt is állatok vannak, birka, kecske, lovak... között gombásztunk egy öreg bácsival egyetemben, aki sampinyont szedett éppen. A tanösvény megkerüli a villanypásztorral kerített részt, felette vezet vissza, majd beleveszik az Eperkés-hegybe, balkéz felől....vékony csapáson.
Jó, hogy volt nálam térképes alkalmazás, különben nem találom meg a helyet, ahol be kell menni az erdőbe, olyannyira rejtve maradt a zöld "T" jelzés. Az erdő ezen része lenyűgözött, a fákról hulló vízcseppek, méretes, zöld mohával borított kövek szanaszét. Itt húzódik a mészkő szikla, mely geológiai érdekesség is egyben. Egyedi hangulatú erdő ez, és bár többször keresni kellett a tanösvény jelzést, érdemes itt időt eltölteni. Sokféle gomba volt errefelé is, őzlábat itt is szedtem elég sokat. A tanösvény kiér egy füves részre is, itt a sziklákat vésik, tördelik egyesek - fosszíliák után kutatva. Régi vadcseresznye fákhoz értem, méretükben ez is megfogott, majd a "csapás" visszaér a tanösvény központi helyére, ahol a sziklák között jutunk fel az Eperkés-hegyre. Itt már hamar elérjük a villanypásztorral lekerített részt, és visszasétálunk a túra kiindulópontjára. Aki még nem volt itt, és van 2-3 órája, érdemes a sziklákat rejtő erdőt felfedezni! 
 
 
                              A Major utca végén, a Mária-ligettől indul a tanösvény!
















             Az ammonitesz lelőhely. Látszik a sziklán, hogy fosszíliák után kutattak....









 

Hajagosi bánya

3 bányaudvarból álló látványosság, ahol különböző formákban van jelen a bazalt. Oszlopos,  szemcsés, félkör alakú és még több más alakzatot találunk a 4 millió éves tanúhegy udvaraiban.

Még be sem léptünk a szentélybe, már mindjárt a bánya bejáratánál, egy szűk parazita vulkáni kürtőt láthatunk, amelynek üregét teljesen kitöltötte a betüremkedő, sárga színű, az akkor, a tengervíztől folyékony üledékes homok és agyag.

   De mitől parazita egy vulkáni kürtő? A magmakamrából a kráterig vezető kürtőből (főkürtő) elágazó, a felszínt szintén elérő kisebb kürtőket nevezzük parazita kürtőknek. Úgy vélem, hogy ezek akkor jönnek létre, amikor a mélységből felnyomuló magmaláva áttöri a több száz méter magas, a Pannon-tenger által lerakott, nagy víztartalmú, üledékes homokréteget. A forró magma és a víz heves, robbanásos kölcsönhatása, az egymásnak feszülő iszonyatos földalatti, tenger alatti energiák, a belső nyomás következtében a láva nemcsak a főkürtön át távozik, hanem mellette, más utat is keresve, több mellékkürtön át próbál a felszínre törni. Ezeket a mellékkürtőket nevezi a vulkanológia parazita vulkáni kürtőknek.

Megközelíthető Diszel felől, saját felelősségre.






          A parazita kürtő! A kutyával szemben a szürkés színű keresztmetszet mutatja a kürtőt.