Mai világban már mindenki "fotós", aki nyomkodja az okostelefonját. Ha kell, ha nem. Nyilván észrevetted Te is, hogy a legtöbb ember szereti megörökíteni, majd megosztani az élményeit - hol járt, milyen természeti szépségeket fedezett fel. Ezen emberek egy része silány, vagy átlagos fényképeket készít: nincs képélesség, lemaradt részletek, unalmas téma vagy pocsék fényviszonyok. Összességében csak nyomkodja a készüléket kényszeredetten. Ez az írás most azokat az alapvető vezérelveket mutatja be, amit a minőségi fényképek készítői tudatosan használnak, hogy az adott látnivalót a legszebb formában tárják a közönség elé. A jó képek készítéséhez nem muszáj profinak lenni, de sokat kell fényképezni!
Az írás nem foglalkozik a fényképezőgépekkel, objektívekkel, okostelefonokkal, hanem a megörökítés trükkjeit mutatja be.
Rengeteg féle fotózás létezik, ez az írás most csak a természetfotózásról szól.
1. KÉP ÉLESSÉGE
A leggyakoribb hiba, hogy nem igazán éles a kép. Bemozdul a fotós, elmozdul a gép, stb. Ennek kiküszöbölésére használhatunk kis állványt, időzítővel - vagy megtanuljuk stabilan tartani a gépünket. Igazán éles képeket csak a helyes test és géptartás elsajátítása után készíthetünk. Erdőben pl kiváló segítség, ha fatörzsnek támasztjuk a gépet, amíg elkészítjük a fotót. De megfelel erre szikla, vagy bármi természetes tárgy, ha nincs nálunk állvány.
2. KOMPOZÍCIÓ
Hiába tanultuk meg az éles kép készítését - ha nincs megfelelő kompozíció a képen. Zsúfolt háttér, elmosódott alak az előtérben, középen egy kis objektum a körbevevő nagy semmivel - ezek nem éppen a tetszetős kép ismérvei.
A harmadolási szabály sokat javít a végeredményen: A téma ne legközépen legyen, hanem vagy a kép bal oldali vagy az alsó/felső harmadánál. Ha a szép felhős égbolt a téma, akkor a horizont legyen az alsó harmad, a kép felső kétharmada pedig a felhőzetet ábrázolja. Ha szürke az égbolt, akkor fordítva: csak a fotó felső harmadát foglalja el!
Ha egy mozdulatlan élőlényt fotózunk, akkor amelyik irányba fordul a tekintetével - abba az irányba hagyjunk nagyobb teret.
A témáink, általában bal oldalt helyezkedjenek el a képen, ugyanis ahogy balról-jobbra olvasunk, a képet is így balról-jobbra járja be a tekintetünk.
Az előtér- mint keret
Kereshetünk valamilyen tárgyat az előtérben,azzal keretezzük be a kompozíciót. Boltív, kapu, ablak, lombos faág, virágágyás stb... A kép elkészítése során váltakoztassuk helyzetünket, amíg meg nem találjuk, honnan a legjobb a nézőpont. A keretként használt elemet élesen vagy teljesen elmosódottan is használhatjuk. A keretként használt elem legyen önmagában is esztétikus. Viszont ne legyen túl színpompás vagy érdekes - a fő témánkról ne vonja el a figyelmet.
Vezérvonalak
A tájképek készítése előtt próbáljunk a témában találni valami olyan részletet, ami megvezeti a szemet, lehetőleg balról jobbra, vagy alulról fölfelé. Ilyen lehet egy kanyargó folyó, egy szikla vonulata, távoli falu stb...
A fotón remekül látható a harmadolás: lenti harmad a kőtenger, a középső harmad a bazaltsziklák, felső harmad a felhős, de kék égbolt.
3. A FÉNY
Fényerősség, fényminőség, fény iránya mind befolyásolja a végeredményt. A szabadban a fény minőségét elsősorban a Nap fénye határozza meg. Esős délutánokon teljesen más a fény jellege, mint kora reggel, tiszta égboltnál. Szükség esetén tehát célszerű kivárni a fényviszonyok módosulását. A delelő Nap kemény fényt ad: éles kontrasztok lesznek a képen. Az árnyékos és megvilágított területek itt-ott bebuknak -hiszen a film nem képes mindkét szélső tartományban vég nélkül megjeleníteni a részleteket. A színek ellen ellenére élethűek maradnak.
Párás, ködös időben a levegő részecskéi gyengítik a kontrasztot, tompítják a látványt. Hangulatos képeket készíthetünk így is.
Meghatározó a fény iránya is: Ha a Nap felettünk, mögöttünk, előttünk vagy oldalt van.
Meleg fényt kapunk alkonyatkor: a téma általában sárgás-narancsos árnyalatot kap a Naplemenete idején. Hideg fény akkor lehet hatásos a képen, amikor borús-havas időben a nagy hideget akarjuk érzékeltetni.
A tájfotózás titka, hogy azt a valamit, ami megfogott minket a látványban, azt tegyük központi elemmé.
Ha másképpen nem megy, akkor készítsünk sok sok fényképet, több irányból, más látószögből - és otthon lesz időnk a megfelelőt kiválasztani. Ha van időnk,akkor érdemes különböző napszakokban és évszakokban visszatérni 1-1 helyre, hogy más megjelenésében is megörökíthessük az attrakciót.
Akinek van rá ideje, és technikája, érdemes még a közeli, úgynevezett makró képekkel is játszani. Nagyon érdekes lehet egy-egy kisebb rovar vagy növény pár mm-ről készített fotója.
A fent leírt irányelvek nem kötelezőek, hiszen a fotózás is, mint saját kedvtelés - nem köthető kötelező szabályokhoz. Egyéni fantáziát, látásmódot is vihetünk a fényképezésbe, a fentiek csak az alapvető tételeket mutatták be, hogy a végeredmény látványosabb legyen, mintsem a tucatképek tömkelege...
Jó fotózást mindenkinek!
Harmadolási szabály megfigyelhető ezen a képen is: Az égbolt csupán a felső harmadot teszik ki, a kép 2/3 része a Tapolcai-medence látképe.
