A Káli-medence
legszebb panorámája tárul elénk a Fekete-hegyen levő Eötvös Károly
kilátóról. Balatonhenye felől már megjártam a Fekete-hegy azon részét,
ezért most a szentbékkállai részt fedeztem fel. Autót az
Öreghegyi-szőlőknél tettem le, és az erdő alatti pincesorról indultam
fel. Eleinte szintben haladtam, aztán az úgynevezett "Ölelő-fa" után
felkanyarodva erősebb emelkedő kezdődött. Mintha valami vízmosásban,
nyiladékban kaptatnánk fel, ahol bazaltfolyás is dúsítja a járandó
utat.... Kidőlt fák, romos kőfalak mentén érünk fel a Fekete-hegyre, a
jelzett úton már csak pár perc a kilátó. Az Országos Kék Túra szakaszán
járunk, részletes ismertető táblák is tájékoztatnak fent a Kék Körről és
a Kék Túráról.
Az Eötvös kilátóról pazar panoráma tárul elénk, főleg a tanúhegyek
kontúrjait ismerjük fel... Miután kinézelődtem magam, továbbindultam a
fennsíkon. Ugyanis a 369 méteres tetőn rétek, tavak, mocsarak
találhatók, egészen változatos megjelenésükben. A már említett
balatonhenyei irányt most mellőztem, maradtam a szentbékkállai
területen. Előbb a Bonta-tó mocsaras, nádas területét kerültem meg. A Természet Világa honlap részletesen ír a tavakról, idézem:
"Aligha vitatható, hogy ez az egyébként üde
zöld - legelőrétjeivel, tölgyeseivel, szőlőivel és kiterjedt, 350 m átlagmagasságú
fennsíkjával büszkélkedő - Balaton- felvidéki tanúhegy a rajta terpeszkedő
feketéllő bazaltról kapta a nevét. A Kab- hegy után a Dunántúlon ez viseli
a legnagyobb kiterjedésű bazalttakarót. (Persze, csak akkor, ha a tényeknek
megfelelően a Monostorapáti - Kapolcs közötti Boncsos- hegy területét vele
egybe tartozónak tekintjük.) A kőzetvizsgálat kiderítette, hogy a bazaltláva- ömlések
"nem régen" - mintegy 2,6 millió éve történtek. A Fekete- hegy bazaltja
azonban leginkább csak a peremek meredek letörésein, meg az abba bevágódott
mély eróziós árkokban látszik. Letöréshez hasonló, ám valamivel szelídebben
lejtő, teknőszerű mélyedéseket körülvevő bazaltperemek azonban magán a
fennsíkon is szemünk elé kerülhetnek. Ezekben a mélyedésekben találhatók
a Fekete- hegy lefolyástalan "tavai". Véletlenül sem krátertavak azonban,
még kevésbé tengerszemek, amint azt az idegenforgalmi kiadványok tévesen
írják róluk! Miattuk még 33 fokos hőségben is érdemes vállalni a fennsíkra
való felkapaszkodást. De nem ám az ígéretesnek tűnő fürdőzés lehetőségének
kilátásba helyezése okán! Mert a Fekete- hegy tavaiban jelenleg még annyi
víz sincs, amennyiben néhány békaporonty tisztességesen felnevelkedhetnék.
De ne szaladjunk előre: fedezzük fel a hegy kínálta látnivalókat egy kiadós
túra kevésbé sietős szemlélődő tempójával.
Hogyan
keletkeznek a tavak? A puha, esetenként karsztos- üreges kőzetfelszínekre
egykor ki- kiömlő bazalt súlya alatt kerek vagy ovális süllyedékek keletkeztek.
Ezeket lassacskán kitöltötte a csapadékvíz: tavakká alakultak át. Olyan,
mára már kiszáradt tó is akad, amelyet az elfolyni nem tudó bazaltláva
torlasza idézett elő. A tavak egyikét pedig a hátravágódó eróziós völgy
megcsapolta. Az élővilág betelepedési folyamatát ugyan nem ismerjük, de
biztosra vehető, hogy még a halak és más vízhez kötődő szervezetek is
természetes úton, pete vagy lárvaállapotban, vízimadarakhoz tapadva érkeztek
meg éltető közegükbe. A tó- állapot még két évszázada is kifogástalanul
fennállott. Ezt bizonyítják azok a levéltári adatok, amelyek a Fekete- hegyi
halászat rendjét, jogi összefüggéseit szabályozták. A tó- sors azonban,
a feltöltődési szukcesszió mindegyiküket elérte. Hosszabb ideig láptavakként,
napjainkban pedig egyre inkább kiszáradó, elmocsarasodó tómaradványként
tartjuk számon őket. A tavak elnevezésében meglehetős káosz uralkodik:
a helybeliek szerint a Bika- tó, Bonta, Nagybokros és Kisbokros, valamint
a Pincés- tó és a Páros Dolina a megfelelő nevek. A térképek azonban tudnak
Barkás- tóról és Monostori- tóról is (a névátfedések előttem ismeretlenek).
Nem is beszélve a Kapolcs feletti további tavakról. Jelenleg a Henyéhez
legközelebb eső Monostori- tó a legnagyobb: 5 kh kiterjedésű. Az öregek
emlékezete szerint néhány emberöltővel ezelőtt még kárászokat foghattak
benne. A tavak manapság vadkacsázó helyként inkább a vadászok érdeklődési
körébe tartoznak, ha ugyan azt a terület gazdája, a Balaton- felvidék Nemzeti
Park megengedi nekik. Sokkal inkább szentélynek tartják e tómaradványokat
az ökológusok és botanikusok. Mint amiképpen szinte az egész hegyi környezet
is, legalább is annak háborítatlan részeit."
A Bonta-tó után, fenyves részen átvágva, kiértem egy
kilátópontra, ismét a tanúhegyek tárultak elém. Innen továbbmentem a
füves réten keresztül (csapást olykor keresni kell...), be a fák közé.
Hirtelen a Keleményes-kőnél találtam magam. Azaz a tetején, mint valami
teraszon állna az ember és alattunk a szédítő mélység! Szemközt a másik
domb, lenn a házak, birtokok.... Már ezért is érdemes feljönni ide, nem
mindennapi helyen nézelődhetünk. Végül leereszkedtem az alattam levő
szurdokba, szó szerint kapaszkodva, mert erősen lejtős csapáson vezet az
út. Bazaltfolyáson, nyiladék mellett, csordogáló patak mentén értem
vissza a községbe, az Öreghegyi-szőlők mellé. Ez az út rövid, mindössze 4
km, 2 óra alatt bejárható. Ám azt elmondom, hogy nagyon változatos úton
haladtam, minden métere más és más, remek választás lehet ez mindenki
számára!
 |
| Innen indulunk. Ide érünk vissza. Szemben, balra kanyarodunk fel! |
 |
| Eötvös Károly kilátó |
 |
| A Bonta-tó |
