Két hete Tihanyban, a Külső-tó melletti füves pusztán, egy elhagyott
ürgelyukban még időben észrevettem a zsongó darazsakat. Nagyjából egy
méterre voltam a lyuktól, ami körül repkedtek a darazsak, a fészek
szélét meg is pillantottam és azonnal távoztam onnan. Tegnap Csopak
határában, a 73-as főút Veszprém felé vezető szakasza bal oldalánál, a
Séd-patak melletti akácfa tövében futottam bele észrevétlenül egy rajba.
Mivel a nagyra nőtt csalán alatt, a földben voltak, így esély se volt
észrevennem őket. Pillanatok alatt 3 csípést szereztem be: alkar, fej és
hát, akkor tudatosult bennem hogy rohannom kell. Szerencsére,
körülbelül 50 méter futás után már nem jöttek utánam, hanem a földben
levő lyuk körül cikáztak. És, a raj se volt több ezres, hanem
szerencsére kisebb egyedszámú...
Ha ilyen helyzetbe kerültök:
-Látjátok a fészket vagy a rajt,de az még nem támad, akkor azonnal hagyjátok el a helyszínt minél gyorsabban (Mint én Tihanyban)
-Ha belefuttok észrevétlenül a rajba, és az már támad, akkor ahogy tudtok rohanjatok. Futás közben is szúrnak, mert gyorsabbak, de legalább megadod az esélyt magadnak, hogy ne a helyszínen szúrjanak sokkos, életveszélyes állapotba.
A méh csípéskor nemcsak mérget (úgynevezett apitoxint) bocsájt ki, hanem egy olyan feromont is, mely a közelben lévő többi méhet is figyelmezteti a veszélyhelyzetre, és támadó magatartást vált ki belőlük. Éppen ezért az első, egyik legfontosabb teendőnk, hogy méhcsípés esetén azonnal menjünk el a baleset helyszínéről.
A darázs-, illetve méhcsípések következtében normál esetben enyhe, viszkető duzzanat keletkezik. Ilyenkor a tüneteket helyi kezeléssel, borogatással és különböző krémekkel enyhíthetjük. A méh váladéka savas kémhatású, ezért a csípést lúgos folyadékkal jó bekenni, ehhez szódabikarbónát keverjünk el kis vízben. A darázscsípés ezzel szemben lúgos méreganyagot juttat a bőrbe, így azt savas oldattal, pl. citromlével, ecetes vízzel érdemes kezelni. Mindkét rovar okozta csípés esetén mossuk le a bőrt langyos, szappanos vízzel és használhatunk antihisztamin, illetve lidokain tartalmú kenőcsöt és jeges borogatást is. A duzzanat normális körülmények között néhány nap alatt elmúlik. A kisgyermekek szervezete éppen csak ismerkedik az idegen fehérjék legyőzésének folyamatával, ezért a felnőtteknél viszonylag rövid idő alatt megszűnő piros duzzanat esetükben jóval tovább is tarthat.
A méhméreg fő összetevője egy mellitin nevű toxin, ez felelős a csípés utáni fájdalomért. Emellett a méreg tartalmaz hisztamint is (egyéb anyagok mellett), mely szintén fájdalmat, viszketést okoz. Nagyon fontos, hogy a csípés után azonnal távolítsuk el a méh fullánkját, ez ugyanis még a csípés után akár egy percig is pumpálhatja a mérget az áldozat szervezetébe.
A jelszó a gyorsaság, de próbáljuk meg a körmünk vagy akár egy hitelkártya segítségével "kiemelni", anélkül, hogy összenyomnánk, összecsípnénk, ez utóbbi esetben ugyanis megvan annak az esélye, hogy a méregzsákot is összenyomjuk. A csípés helyén kialakuló kipirosodott, duzzadt területre tegyünk hideg borogatást, ez enyhíti a fájdalmat és csökkenti a viszketést is. A viszketés ellen hatékony lehet például antihisztamint, szteroidot vagy mentolt tartalmazó kenőcs.
A méhméreg erősen savas kémhatású, ezért gyakran azt tanácsolják, hogy a csípés helyét lúgos kémhatású anyaggal kezeljük, hogy a mérget semlegesítsük. Azonban a méreg nem marad a bőr felületén, hanem mélyebb rétegekbe hatol be, így a semlegesítő anyag nem ér el hozzá. Ezért a legtöbb házi módszer (például a szódabikarbónás lemosás, a fogkrémmel való bedörzsölés vagy éppen a csípés helyének lepisilése) nem jár különösebb enyhítő hatással.
A méhcsípés helye kifejezetten fájdalmas lehet a balesetet követő néhány órában, de a viszketés és az érintett terület duzzanata akár egy hétig is elhúzódhat. Az emberek nagyjából két százaléka nagyon érzékenyen reagálhat a méhcsípésre, és az allergiás reakció akár úgynevezett anafilaxiás sokkban is csúcsosodhat.
Amennyiben a méhcsípés szokásos tünetein kívül mást is tapasztalunk, például a bőr égő érzését, testszerte megjelenő viszketést, csalánkiütést, ödémásodást, orrfolyást, a szem kivörösödését és a szemhéjak feldagadását, nehézlégzést, légszomjat, szapora vagy szabálytalan szívverést, hasfájást vagy hasi görcsöket, esetleg hányást, fejfájást vagy éppen szorongást, halálfélelmet, azonnal forduljunk orvoshoz!
Hoztam egy táblázatot, ismertetőnek a hazai darázsfajokról.
Ha ilyen helyzetbe kerültök:
-Látjátok a fészket vagy a rajt,de az még nem támad, akkor azonnal hagyjátok el a helyszínt minél gyorsabban (Mint én Tihanyban)
-Ha belefuttok észrevétlenül a rajba, és az már támad, akkor ahogy tudtok rohanjatok. Futás közben is szúrnak, mert gyorsabbak, de legalább megadod az esélyt magadnak, hogy ne a helyszínen szúrjanak sokkos, életveszélyes állapotba.
A méh csípéskor nemcsak mérget (úgynevezett apitoxint) bocsájt ki, hanem egy olyan feromont is, mely a közelben lévő többi méhet is figyelmezteti a veszélyhelyzetre, és támadó magatartást vált ki belőlük. Éppen ezért az első, egyik legfontosabb teendőnk, hogy méhcsípés esetén azonnal menjünk el a baleset helyszínéről.
A darázs-, illetve méhcsípések következtében normál esetben enyhe, viszkető duzzanat keletkezik. Ilyenkor a tüneteket helyi kezeléssel, borogatással és különböző krémekkel enyhíthetjük. A méh váladéka savas kémhatású, ezért a csípést lúgos folyadékkal jó bekenni, ehhez szódabikarbónát keverjünk el kis vízben. A darázscsípés ezzel szemben lúgos méreganyagot juttat a bőrbe, így azt savas oldattal, pl. citromlével, ecetes vízzel érdemes kezelni. Mindkét rovar okozta csípés esetén mossuk le a bőrt langyos, szappanos vízzel és használhatunk antihisztamin, illetve lidokain tartalmú kenőcsöt és jeges borogatást is. A duzzanat normális körülmények között néhány nap alatt elmúlik. A kisgyermekek szervezete éppen csak ismerkedik az idegen fehérjék legyőzésének folyamatával, ezért a felnőtteknél viszonylag rövid idő alatt megszűnő piros duzzanat esetükben jóval tovább is tarthat.
A méhméreg fő összetevője egy mellitin nevű toxin, ez felelős a csípés utáni fájdalomért. Emellett a méreg tartalmaz hisztamint is (egyéb anyagok mellett), mely szintén fájdalmat, viszketést okoz. Nagyon fontos, hogy a csípés után azonnal távolítsuk el a méh fullánkját, ez ugyanis még a csípés után akár egy percig is pumpálhatja a mérget az áldozat szervezetébe.
A jelszó a gyorsaság, de próbáljuk meg a körmünk vagy akár egy hitelkártya segítségével "kiemelni", anélkül, hogy összenyomnánk, összecsípnénk, ez utóbbi esetben ugyanis megvan annak az esélye, hogy a méregzsákot is összenyomjuk. A csípés helyén kialakuló kipirosodott, duzzadt területre tegyünk hideg borogatást, ez enyhíti a fájdalmat és csökkenti a viszketést is. A viszketés ellen hatékony lehet például antihisztamint, szteroidot vagy mentolt tartalmazó kenőcs.
A méhméreg erősen savas kémhatású, ezért gyakran azt tanácsolják, hogy a csípés helyét lúgos kémhatású anyaggal kezeljük, hogy a mérget semlegesítsük. Azonban a méreg nem marad a bőr felületén, hanem mélyebb rétegekbe hatol be, így a semlegesítő anyag nem ér el hozzá. Ezért a legtöbb házi módszer (például a szódabikarbónás lemosás, a fogkrémmel való bedörzsölés vagy éppen a csípés helyének lepisilése) nem jár különösebb enyhítő hatással.
A méhcsípés helye kifejezetten fájdalmas lehet a balesetet követő néhány órában, de a viszketés és az érintett terület duzzanata akár egy hétig is elhúzódhat. Az emberek nagyjából két százaléka nagyon érzékenyen reagálhat a méhcsípésre, és az allergiás reakció akár úgynevezett anafilaxiás sokkban is csúcsosodhat.
Amennyiben a méhcsípés szokásos tünetein kívül mást is tapasztalunk, például a bőr égő érzését, testszerte megjelenő viszketést, csalánkiütést, ödémásodást, orrfolyást, a szem kivörösödését és a szemhéjak feldagadását, nehézlégzést, légszomjat, szapora vagy szabálytalan szívverést, hasfájást vagy hasi görcsöket, esetleg hányást, fejfájást vagy éppen szorongást, halálfélelmet, azonnal forduljunk orvoshoz!
Hoztam egy táblázatot, ismertetőnek a hazai darázsfajokról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése