Kisörspuszta. Homok- és kvarcbánya, Salföld előtt. De itt találhatóak a
bányatavak is, ezeket még a környező dombok kilátóiról is látni. Az
autót a bekötőúttól kb 100 méterre levő sorompóknál állítottam le, de
semmi támpontot nem találtam hogy merre induljak. Szerencsémre több fős
társaság érkezett, vizes kutyákkal - tőlük tudtam meg hogy hol van a
látványosság....
Indultam tehát beljebb. Nem a nagyüzem és gépek felé, hanem balra egy kis bódé melletti úton. Egy korlátot megkerülve, óriási, aprókavicsos kupacok mellé értem, majd itt jobbra van egy alig látható ösvény. Tényleg csak egy lábnyom, elsőre észre se vettem. Végigkanyarogva a nagyon szűk, homokos csapáson, 1-2 perc után kibukkan a "strand". Azaz, egy tó, amiben emberek fürödtek, a homokfövenyen napoztak, játszottak. Egy 40-es nő éppen meztelenre vetkőzött mindenki előtt, és nudista módra ment be fürdeni. Senkit nem zavart, ő se zavartatta magát. Ezt a tavat nagyobb részben nádas borítja és a szélén egy jól látható csapáson lehet kerülni. Kerültem én is, míg a csapás felvitt egy rézsűre, melynek túloldalán valóban holdbéli kép fogadott. Hatalmas homokbánya, a mederben apróbb tavacska. Egy család játszott a homokbuckákon, a kutyájuk fürdött, a gyerekek úgyszintén. Az anyukával beszédbe elegyedtem, elmondta, hogy őrzött terület, elvileg csak saját felelősségre lehet bejönni. A homokdűnék a szél hatására állandóan váltakoznak. Megjegyeztem, milyen finom homok ez itt, életemben ilyennel nem találkoztam. Majdnem mint a liszt, vagy valami por....
"-Kvarchomok, a legfinomabb,amit kitermelnek. Ez a Pannon-tenger alja."
Pár mondat után elköszöntem, visszaértem a külső "strandi" részre, ott odajött egy fiatal lány, hogy én őr vagyok-e (mert hogy fotóztam). Megnyugtattam, hogy csupán a természetet és a helyet örökítettem meg, így tisztázva a dolgot tértem vissza az autóhoz. Nem tudom,hogy tulajdonképpen most akkor engedélyezett-e a belépés/bejárás a területre és hogy a környékbelieken kívül hányan ismerik ezt a helyet. Ezért inkább térképet most nem mellékelek a fotók végén...
Indultam tehát beljebb. Nem a nagyüzem és gépek felé, hanem balra egy kis bódé melletti úton. Egy korlátot megkerülve, óriási, aprókavicsos kupacok mellé értem, majd itt jobbra van egy alig látható ösvény. Tényleg csak egy lábnyom, elsőre észre se vettem. Végigkanyarogva a nagyon szűk, homokos csapáson, 1-2 perc után kibukkan a "strand". Azaz, egy tó, amiben emberek fürödtek, a homokfövenyen napoztak, játszottak. Egy 40-es nő éppen meztelenre vetkőzött mindenki előtt, és nudista módra ment be fürdeni. Senkit nem zavart, ő se zavartatta magát. Ezt a tavat nagyobb részben nádas borítja és a szélén egy jól látható csapáson lehet kerülni. Kerültem én is, míg a csapás felvitt egy rézsűre, melynek túloldalán valóban holdbéli kép fogadott. Hatalmas homokbánya, a mederben apróbb tavacska. Egy család játszott a homokbuckákon, a kutyájuk fürdött, a gyerekek úgyszintén. Az anyukával beszédbe elegyedtem, elmondta, hogy őrzött terület, elvileg csak saját felelősségre lehet bejönni. A homokdűnék a szél hatására állandóan váltakoznak. Megjegyeztem, milyen finom homok ez itt, életemben ilyennel nem találkoztam. Majdnem mint a liszt, vagy valami por....
"-Kvarchomok, a legfinomabb,amit kitermelnek. Ez a Pannon-tenger alja."
Pár mondat után elköszöntem, visszaértem a külső "strandi" részre, ott odajött egy fiatal lány, hogy én őr vagyok-e (mert hogy fotóztam). Megnyugtattam, hogy csupán a természetet és a helyet örökítettem meg, így tisztázva a dolgot tértem vissza az autóhoz. Nem tudom,hogy tulajdonképpen most akkor engedélyezett-e a belépés/bejárás a területre és hogy a környékbelieken kívül hányan ismerik ezt a helyet. Ezért inkább térképet most nem mellékelek a fotók végén...
 |
| Ösvény a "strandra" |
