Őskori festékbánya

Van, aki Lovasról, van aki Felsőörs felől érkezik... Én Csopakról mentem felfedezni, de Veszprémfajszhoz is közel van ez a murvabánya és őskori festékbánya.

Leírását, idézem Lovas Község Önkormányzatától

"1951 és 1952 között a 71-es főutat és Veszprémet összekötő főutat kezdték megépíteni, ehhez a legközelebbi murvabányát a Lovasi Mackói murvabányát nyitották meg. Innen szállították az útépítéséhez szükséges dolomitot. A murva bányászása során a munkásemberek szokatlanul nagy és érdekes állatcsontokat találtak egy szintén feltűnő színezetű és finomságú, úgynevezett földfesték gödörben. Szerencsére az erdészetet képviselő ember vadász lévén felismerte, hogy ezek a csontok nem ma élő állatok maradványai. Értesítette Mészáros Gyulát a Bakony múzeum őskoros régészét, aki első látásra észlelte, hogy különleges leletek kerültek napvilágra. A kutatásba bekapcsolódott Vértes László is. Több tanulmányt adtak ki és természetesen elindult a vita a leletek korát illetően.

Vértes László és Mészáros Gyula még 45000 és 35000 év közé tette a leletek korát. Ma már tudjuk, hogy a c 14-es szénizotópos vizsgálat szerint 11750 évesek az eszközök.

Régészeti szempontból ez az időszak az úgynevezett felső paleolitikum vége. Jellemzően az ember elődeink már rendelkeztek hatékonyabb vadászfegyverrel, így megjelenik a felesleg. A régészeti leletek tanúsága szerint az eszközök is kidolgozottabbak voltak. Kaparók, pengék, a halászáshoz szükséges eszközök segítették a minden napi életet. Elődeink szorosan együtt éltek a természettel. Megfigyelte a természetet, és amit nem értett belőle azt megmagyarázta. Varázslással tették hatékonyabbá vadászfegyvereiket.

Azt is tudjuk, hogy a neandervölgyi ősember már eltemette halottait. Azt is tudjuk, hogy a temetkezések alkalmával piros porfestéket is találtak a régészeti feltárások során. Valószínűsíthetőleg kultikus jelentőségű volt a piros porfesték. A piros a vér színe és ez által az élet színe is. Azt feltételezzük, hogy azért volt szükség a halottat beszórni vele, mert a halott fehér színű, élettelen. A természeti népeket megfigyelve másra is használták magát a földet, agyagot. Például vízzel összekeverve és a testükre kenve nem engedte, hogy a rovarok megcsípjék őket, vagy gyógyítás céljából golyót gyúrtak és ezt ették, vagy a testüket festették be.

Nagy értéket jelentett az a föld, ahol vörös porfesték volt. A régészeti feltárás során, amit még Mészáros Gyula és Vértes László végzett kiszámolták, hogy körülbelül 24 m3 porfestéket bányásztak ki. Ez olyan mennyiség, hogy okkal lehet feltételezni, hogy esetleg kereskedhettek vele. 143 db bányászásra alkalmas eszköz került elő. Nagyobb részük az állatok olyan testrészeiből volt kialakítva, ami táplálkozásilag nem volt fontos. Tehát ezeket a csontokat direkt hordták oda a bánya területére. A csontot ugyanúgy lehet pattintani, faragni, csiszolni, mint a követ. Kis átalakítással kitűnő bányászáshoz szükséges eszközökhöz jutottak. A leletek között megtalálható volt a kőszáli kecske bordájából kialakított úgynevezett csontár, a Gím szarvas agancsából készült vájó eszköz, a különböző lapockákból kialakított lapátok. Felhasználták még az akkor élt vaddisznó és daru csontjait is. Ezek között az eszközök között volt egy darab, ami díszített volt. Egyetlen kőből készült babérlevél alakú eszköz is előkerült. Ez a kőeszköz volt az, ami a szakemberek közötti vitát elindította. A leletekkel később Dobosi Viola és Vörös István foglalkozott.

A Lovasi őskőkori festékbánya jelentősége abban áll, hogy ebben az időszakban nem jellemző, hogy az ember bányásszon. Bányák a Neolitikumban gyakran előfordulnak, de az, hogy a jégkorszak vége, tehát a felső Paleolítikumban ez Európában egyedül álló."

Tehát Csopak-Paloznak felől érkeztem. Csákány-hegy, majd a Tódi-mezőt elhagyva felérünk a Nosztori autóspihenő füves részére, amin áthaladva vadászles és villanyoszlopok alatt folytatjuk utunkat. Már majdnem érintjük a 73-as főutat, látjuk az autókat, amikor szinte derékszögben jobbra kanyarodik utunk. Innen kb száz méter megtétele után, jobbra térjünk le egy kis csapáson, ami rávezet a felszíni bányára, egy méretes bányaudvarba érünk be. A murva, és más kőzetek folyamatosan omladoznak a sziklafalról, így ne menjünk alá! Látni a rétegeket, és beljebb haladva felfedezzük a vöröses festékanyagot is a kövek között. Állítólag ősállatok lenyomatait, kövületeit is fellelhetjük pár órás keresgélés után.

Én innen, visszatérve a turistaútra, továbbhaladtam majd visszakanyarodtam a Király-kút felé, így egy körtúra  keretében értem vissza Csopakra.
Térképeket, képeket mellékelek.

A murvabánya felszíni udvara. Jobb oldalt látható  a kőzetek alatti murvafolyás, így annyira nem mentem be a fal alá...

Látható a vöröses kőzet a sziklák  metszeténél.

Vörös festékanyag a falban

Az idő múlását fedezzük fel több kőzeten is.

Káptalanfüredi Angyalos Boldogasszony Kápolna

Története, idézem:
"A Káptalanfüredi Lelkészség létrehozói a Ferences Rend veszprémi rendtársai és a település ingatlan tulajdonosai voltak. Szentmisét a 30’-as évek végétől nyári időszakban egy magánháznál tartottak. A Veszprémi Székeskáptalan 1937-ben telkeket ajándékozott templom és rendház céljára a Ferences Rendtartománynak. 1941-ben kezdődtek a nagyszabásúnak ígérkező építkezések, melyek azonban a háború miatt félbeszakadtak. 1956 januárjában államosították a káptalanfüredi ferences ingatlanokat, így a hívek főként Balatonalmádiba jártak szentmisére. 1956 őszén sikerült visszakapni az Iskola utca 22. számú (felső) ingatlant, amelyen korábban elkezdődött a templomépítés, ám miután 1944-ben a kripta épület és ravatalozó tető alá került a templomépítés tovább nem folytatódott. 1956-ban a ravatalozó helyiségben rendezték be végül is azt a kápolnát, amely egészen 2000-ig, a mai formájában történt átépítésig, mint miséző hely funkcionált.

Felújítása
Az átépítésbe Csoma János plébános fogott bele. Visy József szobrászművész elkészítette a helyhez illő kerti oltárt, s elkészültek a kápolnabővítés építészeti tervei is. Az építés minden gondja a befejezés örömével együtt azonban már az utódra, Szabó János plébánosra maradt. Martin Gábor építész kitartott a megkezdett épület mediterrán hangulata mellett. Annak merevségét tördelt vöröskő tömegekkel, kis toronnyal oldotta, megszüntetve ezzel a befejezetlenség látszatát is. A korábbinál egyszerűbb hatású belső térben jól érvényesül a régi kegykép, a fehérmárvány Mária-szobor és a Pintér László által faragott új keresztút szépsége. Az átépítéssel nemcsak a kápolna befogadó képessége nőtt meg, hanem külső és belső mivoltában is igazi „templom formát” öltött: kis torony ékesíti, valamint szentély, sekrestye és kórus épült hozzá. A kápolna – melynek újraszentelése 2000. augusztus 6-án történt - a Boldogságos Szűz Máriának, mint Angyalos Boldogasszonynak pártfogása alatt áll. "
Káptalanfüred, Iskola utca 22 szám alatt találjuk, az udvarba bármikor bemehetünk. Szabadtéri rendezvények helyszíne is.
KÉPGALÉRIA